A József Attila Színház elcsendesedett tegnap délután, mikor elterjedt a hír: 98 éves korában örökre lehunyta szemét Balázs Péter, a nemzet színművésze. A színház előtti téren ma reggel óta gyertyák százai világítanak, miközben régi rajongók és fiatal színházszeretők róják le kegyeletüket a magyar színjátszás egyik utolsó nagy alakja előtt.
„Péter bácsi sosem készült a végső távozásra. Még két hete is arról beszélt, milyen szerepet álmodott meg következő évadra,” – emlékezett vissza Kovács Mária, a színház igazgatója a Magyar Színházi Társaság közleményében. Valóban, Balázs Péter pályája egészen különleges ívet rajzolt: a Vidám Színpad egykori sztárjától a József Attila Színház igazgatóján át a nemzet színművészéig vezető út példátlan elhivatottságról tanúskodik.
Az 1927-ben született művész nemcsak színészi, hanem intézményvezetői munkásságával is maradandót alkotott. A József Attila Színházat közel két évtizeden át irányította, közösségi térré formálva az intézményt, ahol a klasszikus darabok mellett a kortárs magyar dráma is otthonra talált. Színészi játékában különleges ötvözetét adta a mély emberi drámáknak és a finom humornak – talán ezért is szerette őt három nemzedék.
Utolsó főszerepét tavaly játszotta Örkény István „Macskajáték” című darabjában, ahol Orbán Béla szerepében ismét bebizonyította: a kor nem akadálya a hiteles alakításnak. A kritikusok szerint ez az előadás méltó koronája volt gazdag pályafutásának.
Balázs Péter öröksége nem csupán szerepeiben él tovább. Színházpedagógiai programja, amelyben több száz fiatal tehetséget indított útjára, ma is működik. A nevét viselő alapítvány pedig tovább viszi azt a küldetést, amelyet ő így fogalmazott meg utolsó interjújában: „A színház nem múzeumi tárgy, hanem eleven kapcsolat múlt, jelen és jövő között.”
A művész végső búcsúztatására a Nemzeti Színházban kerül sor jövő hét pénteken, ahol pályatársai és tisztelői egy utolsó tapssal köszönnek el tőle. De ahogy a magyar színjátszás nagy alakjai, Balázs Péter is velünk marad – a felvételeken, a tanítványokban és a magyar színházi hagyomány végtelen folyamában.
