A Balatonfüredi Református Gyülekezet tavaly tavasszal különleges istentiszteletet tartott április 2-án. Kék lufikat erősítettek a padsorokra, az orgona halkabban szólt, a gyerekek szabadon mozoghattak. Húsz autista gyermek és családjuk jött el, akik máskor nem mernek templomba lépni. Nem az érintettek változtak meg aznap, hanem a közösség nyitott tágasabb teret.
Az autizmus világnapja évről évre emlékeztet: a befogadás nem jószándék kérdése, hanem konkrét alkalmakodás. Dr. Ónody Judit gyermekpszichiáter, a Bethesda Gyermekkórház szakorvosa így fogalmaz: „Az autista gyermek nem hibás, hanem máshogy látja a világot. A mi feladatunk, hogy ezt a perspektívát megértsük.” A spektrum valóban spektrum: vannak, akik önálló életet élnek, és vannak, akiknek mindennap kell támogatás. Nincs két egyforma eset. A nehézségek elsősorban a társas kommunikációban, az érzékelésben és a változásokhoz való alkalmazkodásban jelentkeznek. A közhely szerint „autizmusban mindenki szakértő”, pedig épp az ellenkezője igaz. Sok család évekig keres diagnózist, mert a gyerek külsőleg jól működik. Közben belül hatalmas erőfeszítéssel tartja fenn a látszatot.
A magyar valóság nem rózsás. Baranyi Nikoletta, három autista gyermek édesanyja és a Segítő Kezek Autista Gyermekekért Alapítvány elnöke elmondja: „A várólisták évesek, a terápiák drágák, az iskolák felkészületlenek.” A családok sokszor egyedül maradnak. Az állami ellátórendszer töredezett, a pedagógusok túlterheltek, a munkahelyek ritkán alkalmazkodnak. Mindeközben az autizmusról szóló közbeszéd tele van tévhitekkel. Az oltások nem okoznak autizmust, ezt a tudományos konszenzus egyértelmű. Az autizmus nem nevelési hiba, nem hideg szülői magatartás következménye. Genetikai és idegrendszeri fejlődési tényezők állnak a háttérben, még ha minden részlet nem is tisztázott. Amit a gyereknek szüksége van, az nem gyógyítás, hanem megértés. És ami legalább ennyire fontos: nem sajnálat, hanem tisztelet. Az érintettek és érdekvédelmi szervezetek egyre határozottabban képviselik, hogy az autizmus az emberi gondolkodás természetes változatossága. Ez nem jelenti, hogy nincsenek nehézségek. De azt igen, hogy a hangsúlyt a támogatásra, nem az átformálásra kell helyezni.
Az egyházak különösen fontos szerepet tölthetnek be. Nemcsak azért, mert a közösség és a transzcendencia mindenki számára fontos emberi szükséglet, hanem mert a liturgia ritmusa, az ismétlődő formák és a mély szimbolikus nyelv sok autista ember számára komfortzónát jelenthetnek. Persze ha a közösség kész befogadni. A balatonfüredi példa után több gyülekezet indított hasonló kezdeményezést. Kisebb figyelemmel, egyszerűbb magyarázatokkal és több türelemmel a váratlan reakciókra mindenki helyet kaphat.
Az autizmus világnapja nem kötelező érzelmeskedés. Inkább feladat: hogy az iskolák, munkahelyek, templomok és közterek valóban mindenkiéi legyenek. A kultúra pedig arra emlékeztet, hogy a sokféleség nem veszteség, hanem ajándék.
