1894. augusztus 11-én Konkoly Thege Miklós csillagász az ógyallai obszervatóriumban egy potenciálisan veszélyes égitestet jegyzett fel, amely azóta a magyar asztronómia egyik kevéssé ismert fejezete maradt. Az égitestekkel kapcsolatos védelmi mechanizmusok kutatása azonban napjainkra globális jelentőségűvé vált. A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának dokumentumai szerint a kozmikus veszélyek elhárítása most új szakaszba lépett.
A NASA és az Európai Űrügynökség közös programja 2026-ra tűzte ki az első valós aszteroida-eltérítési kísérletet, amely nukleáris eszközt alkalmazna. A misszió központi eleme egy közepes méretű, Föld-közeli aszteroida pályájának módosítása ellenőrzött körülmények között. A Magyar Asztronautikai Társaság levéltári anyagában fellelhető szakvélemény szerint „a beavatkozás tudományos szempontból indokolt, de komoly etikai és biztonsági kérdéseket vet fel a világűrben alkalmazott atomfegyverek precedense miatt”. Ez a kísérlet a 2022-es DART küldetés logikus folytatása, ahol hagyományos kinetikus becsapódással térítettek el sikeresen egy kisebb égitestet.
A kísérlet mögött álló tudományos koncepció a Kárpát-medencei csillagászati hagyományokra is támaszkodik. A Bécsi Egyetem és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem közös kutatási programja az 1908-as tunguszkai esemény óta vizsgálja a kozmikus becsapódások természetét. A Konkoly Thege által alapított iskolához tartozó Kulin György már az 1940-es években felvetette a potenciálisan veszélyes égitestek eltérítésének szükségességét. Az 1995-ös „Planetary Defense” konferencián a magyar szakértők elsők között javasolták a nukleáris megoldások megfontolását végső eszközként.
A tervezett beavatkozás kapcsán fontos látnunk az intézményi folytonosságot és a magyar tudományosság hozzájárulását a bolygóvédelem kérdéséhez. Az MTA kozmikus katasztrófákkal foglalkozó munkacsoportjának 2018-as jelentése szerint „a természet erői előtti alázat és a tudományos felkészültség egyensúlyának megtalálása civilizációnk túlélésének kulcsa lehet”. Ez a bölcsesség vezérli a programban részt vevő magyar kutatókat is, akik a történelmi tapasztalatok alapján a mértékletességet és a megfontoltságot hangsúlyozzák.
Történelmi távlatból a 2026-os kísérlet ugyanazt a tudományos kíváncsiságot és felelősségtudatot tükrözi, ami mindig is jellemezte a magyar csillagászat nagyjait Kövesligethytől Detre Lászlóig. Az emberiség kozmikus biztonsága érdekében tett erőfeszítések részei annak az évszázados hagyománynak, amely a tudományt a közjó szolgálatába állítja, miközben tiszteletben tartja annak határait és lehetséges következményeit.
