Karácsony közeledtével a mézeskalács, forralt bor és szaloncukor illata tölti be otthonainkat. Az ünnepi sütés-főzés egyik gyakori, ám sokszor méltatlanul háttérbe szorult hozzávalója az anizs. A Szent Margit Kórház dietetikai osztályán Kovács Júlia vezetésével végzett legújabb kutatás szerint ez a csillag alakú fűszer nem csupán ízvilágával gazdagítja ételeinket, hanem számos jótékony hatással bír egészségünkre is.
„Az anizs olyan természetes gyógyír, amit nagyanyáink ösztönösen alkalmaztak, mi pedig csak most kezdjük tudományosan igazolni értékét,” fogalmazott Kovács a Magyar Gasztronómiai Társaság decemberi összejövetelén. Az anizs illóolajában található anetol vegyület jelentősen hozzájárul emésztőrendszerünk egészségéhez. Különösen az ünnepi időszakban jellemző túlzott étkezés után segíthet a puffadás és emésztési nehézségek enyhítésében.
A Semmelweis Egyetem fitoterápiával foglalkozó kutatócsoportja 2024-ben publikált tanulmányában rámutatott, hogy az anizs rendszeres, kis mennyiségű fogyasztása támogathatja immunrendszerünket is. A téli hónapokban, amikor szervezetünk fokozott kihívásokkal néz szembe, különösen értékes lehet ez a tulajdonsága. A kutatócsoport szerint az anizs antioxidánsokban gazdag összetétele révén segít a szabad gyökök semlegesítésében.
Vidéken járva egyre több háztartásban találkozhatunk házi készítésű anizslikőrrel vagy teával. Tiszakécskén Nagy Erzsébet immár húsz éve készíti anizsos karácsonyi süteményeit, melyekről családja szerint „nem csak a lelket, de a testet is gyógyítják”. A népi bölcsesség most tudományos alátámasztást nyer: az ánizs gyulladáscsökkentő hatása révén enyhítheti az ízületi panaszokat, melyek a hideg időben gyakran felerősödnek.
Az ünnepi asztalra kerülő anizsos ételek nem csupán ínycsiklandóak, de az alvásminőségünket is javíthatják. A stresszes decemberi időszakban különösen jól jöhet ez a hatás. Egy csésze anizstea elalvás előtt természetes alternatívát kínálhat az alvászavarokkal küzdőknek.
A hagyomány és modern tudomány találkozása az anizs esetében tökéletesen példázza, miként őrizhetjük meg kulturális örökségünket úgy, hogy közben tudatosan támogatjuk egészségünket. Nagyanyáink tudása így válik időtállóvá, gazdagítva az ünnepi időszak ételeit nem csak ízükben, hanem jótékony hatásaikban is.
