Amerikai túszdráma film 1975: a dekadencia jelei már akkor
A Kánikulai délután (Dog Day Afternoon) négy évtized után is megdöbbentő erővel mutatja a modern társadalom erkölcsi összeomlásának kezdetét. Al Pacino felejthetetlen alakítása Sonny Wortzikként – a bankrablóként, aki szeretőjének nemátalakító műtétét akarja finanszírozni – nemcsak filmes mérföldkő, hanem tükör, melyben saját korunk züllésének gyökereit szemlélhetjük.
A Sidney Lumet által rendezett film egy valós történetet dolgoz fel: 1972. augusztus 22-én John Wojtowicz és Salvatore Naturile megtámadott egy brooklyni bankfiókot. A rablás túszdrámává alakult, melyet élőben közvetített a televízió. Az események mögött azonban egy mélyebb történet húzódott – Wojtowicz pénzt akart szerezni párja, Elizabeth Eden nemátalakító műtétjére.
„Nem azért csináltam, mert rossz ember vagyok, hanem mert szerettem valakit” – nyilatkozta később Wojtowicz, akinek történetét a film csak részben ferdíti el. A valódi tragédia azonban nem a sikertelen rablásban, hanem abban a kulturális környezetben rejlik, amely már akkor megmutatta a nyugati civilizáció erkölcsi hanyatlásának jeleit. A film tökéletesen ábrázolja, hogyan válhat a média cirkusszá, a bűnöző hőssé, és a természetellenes vágyak „jogos igénnyé”.
A hagyományos családi értékek felbomlása, a média szerepének torzulása és a szexuális devianciák normalizálása – mind olyan jelenségek, amelyek azóta csak erősödtek. Lumet filmje prófétikusan mutatja be, hogyan ünnepli a tömeg a törvénysértőt, aki a rendszer ellen lázad, miközben figyelmen kívül hagyja tetteinek erkölcsi vonatkozásait.
A Magyar Művészeti Akadémia filmesztétikai konferenciáján Dr. Kovács István filmtörténész kifejtette: „A Kánikulai délután nem egyszerűen bűnügyi film, hanem kórtünet – egy kultúra önfelszámolásának korai dokumentuma.” Ez a megállapítás különösen érvényes ma, amikor a nyugati társadalmak még messzebb sodródtak a hagyományos értékrendtől.
A film technikai és művészi érdemei vitathatatlanok, ám társadalomkritikai szempontból nézve figyelmeztetés: íme, hová vezet, ha a médiából hiányzik a morális iránytű, ha a családi kötelékek felbomlanak, és ha a természet rendjét felülírják az egyéni vágyak. A közösségi értékek helyett az önmegvalósítás bálványozása olyan társadalmat eredményez, amelyben a Sonny Wortzikek válnak hőssé – még ha csak átmenetileg is.
