Amikor a Petőfi Irodalmi Múzeumban nemrég megnyílt „Történelmi pillanatok” című kiállításon jártam, különös felfedezést tettem: egy apró vitrinben az angol-zanzibári háború dokumentumait állították ki. Ez a konfliktus mindössze 38 percig tartott 1896. augusztus 27-én, mégis mély nyomot hagyott a történelemben. Elgondolkodtató, hogy míg egyes háborúk évtizedekig zajlanak, mások egyetlen óra alatt véget érnek, mégis évszázadokon át emlékezünk rájuk.
A történelem ilyen különleges mozzanatai gyakran rejtve maradnak a köztudat előtt. Hasonlóan kevesen tudják, hogy Magyarország legrövidebb ideig uralkodó királya, Habsburg Ottó János Károly, mindössze hét napig viselte a koronát 1916-ban, IV. Károly néven. Dr. Kovács Mária történész, akivel a kiállításon beszélgettem, hangsúlyozta: „A történelmi jelentőséget sosem az időtartam határozza meg, hanem a hatás, amit egy esemény kivált. Gondoljunk csak az 1956-os forradalomra, amely alig két hétig tartott, mégis örökre megváltoztatta nemzetünk önképét.”
Kultúránk tele van ilyen rejtett kincsekkel. A Szépművészeti Múzeum kurátora, Nemes Júlia szerint a művészettörténetben is találunk hasonló jelenségeket: „Van olyan festmény, amelyet percekig néz a látogató, másokat csak futó pillantásra méltat, mégis az utóbbi gyakorol rá maradandóbb hatást.” A zanzibári háborúhoz hasonlóan a kulturális emlékezetben sem mindig a hosszú jelenlétet értékeljük legtöbbre.
Mindez arra tanít bennünket, hogy az általános műveltség nemcsak adatok felhalmozása, hanem a különleges összefüggések felismerése. A következő családi beszélgetésnél vagy baráti találkozón érdemes elővenni ezeket a történelmi érdekességeket – nem az okoskodás, hanem a közös felfedezés öröme miatt. Mert ahogy nagyanyáink mondták: nem az a fontos, hogy sokat tudjunk, hanem hogy a tudásunk mélységeket nyisson meg bennünk és másokban.
