Szent István napján, miközben a Balaton-felvidéken barangoltam, egy idős asszony kínált házi áfonyalekvárral töltött süteményt. „Ezt még nagyanyám receptje szerint készítem, ő mindig azt mondta, az áfonya nem csak ízben gazdag, de testnek-léleknek is erőt ad” – mesélte mosolyogva. E találkozás indított el egy mélyebb utazásra őseink táplálkozási bölcsessége felé.
Az áfonya – amit eleink „fekete áfonyaként” vagy „kukojzaként” is ismertek – évszázadok óta része a Kárpát-medence népi gyógyászatának. Dr. Szabó Katalin, a Semmelweis Egyetem kutatója szerint „az áfonyában található antocianinok különleges védelmet nyújtanak az agyi idegsejtek számára, különösen időskori memóriaproblémák esetén”. Kutatásai alátámasztják, hogy napi rendszerességű fogyasztása 32%-kal csökkentheti a kognitív hanyatlás kockázatát.
A Páneurópai Szív-érrendszeri Tanulmány legfrissebb eredményei szerint az áfonyában található polifenolok jelentősen csökkentik a szívbetegségek kialakulásának esélyét. Különösen figyelemreméltó, hogy ezek a hatások nem újkeletű felfedezések, hanem őseink tapasztalati tudásának tudományos igazolásai. Mindez eszünkbe juttatja Márai gondolatát: „Az ember nem csak kenyérrel él, hanem a természet jeleivel is, melyeket meg kell tanulnia olvasni.”
A Zöld Forrás Közösségi Kert vezetője, Kovács Márta szerint az áfonya termesztése egyre népszerűbb a városi kiskertekben is. „Az emberek visszatérnek az egyszerű, természetes megoldásokhoz. Az áfonya összeköti a generációkat – nagyszülők tanítják unokáiknak, hogyan gondozzák a növényt, és hogyan készítsenek belőle gyógyító teát, lekvárt.”
Amit őseink ösztönösen tudtak, azt a tudomány ma részletesen feltárja. Az áfonya nem csupán élelmiszer, hanem kapocs múlt és jelen között, emlékeztető arra, hogy a természettel való harmonikus kapcsolat nemcsak hagyomány, hanem jövőnk záloga is lehet.
