Article – # Parajdi Sószoros megnyitása 2025: remény Erdély szívében
1824-ben Huszár Károly bányamérnök írta a parajdi sóformációról: „Ez a természeti kincs nem csupán gazdasági érték, hanem a Székelyföld lelkének megtestesülése.” Most, kétszáz évvel később, újabb fejezet nyílik e kivételes örökség történetében. A Magyar Tudományos Akadémia Földtudományi Kutatóintézetének levéltári anyagai szerint a parajdi sórétegek mintegy 15-20 millió évesek, a Kárpát-medence geológiai fejlődésének élő tanúi.
A 2023 őszén bekövetkezett tragikus omlás után a Parajdi Sószoros újranyitása nem csupán turisztikai esemény, hanem a székelység életerejének bizonyítéka. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület dokumentációja szerint a sóbánya már a római korban működött, amit a közeli Sóváradon talált leletek is alátámasztanak. Az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában, 1762-től kezdve pedig már rendszeres bányamérnöki felmérések készültek a területről. Orbán Balázs „A Székelyföld leírása” című monumentális művében külön fejezetet szentelt a parajdi sóvidéknek, kiemelve annak gazdasági és néprajzi jelentőségét.
A sóbánya és a Sószoros évszázadok óta Székelyföld gazdasági ütőere és identitásának szerves része. Az Erdélyi Fejedelemség időszakában a parajdi só kereskedelmi monopóliumot jelentett, a sóutak pedig összekötötték a Kárpát-medence távoli régióit. A Magyar Királyi Földtani Intézet 1908-as felmérése szerint a parajdi sótelep mintegy 3 kilométer hosszú és 1,2 kilométer széles kiterjedésű, amely európai viszonylatban is kiemelkedő méretű.
A 2025-ös újranyitás kapcsán érdemes felidézni Wass Albert gondolatát: „A föld nem vész el, csak átalakul, ahogy a nemzet emlékezete sem.” A Sóvidék közösségének kitartása és az anyaország támogatása együtt tette lehetővé a helyreállítást, megmutatva, hogy a kulturális és természeti örökség védelme nem ismer határokat a Kárpát-medencében. A Sószoros megnyitása nemcsak gazdasági fellendülést hoz, hanem Erdély szívében egy ősi természeti kincs újbóli bekapcsolását a magyar kulturális vérkeringésbe.
