A Máriapócsi temetőben csendesen gyülekeztek a családtagok, barátok és rajongók azon a hűvös őszi napon, amikor a Kis Grófo néven ismert előadóművész, Kozák László családja megemlékezést tartott szeretteik tiszteletére. Az emlékhelynél frissen faragott sírkövet avattak, melynek különleges motívumai a roma hagyományok gazdag szimbólumvilágát idézték, miközben a háttérben halkan szóltak a családi dinasztia jól ismert dallamai.
„A zene és a hit tartja bennünk a lelket, amikor a fájdalom már-már elviselhetetlen,” – mondta meghatottan Kis Grófo, miközben gyertyát gyújtott édesapja emlékére. A család számára a gyász feldolgozásában kulcsszerepet játszik az a meggyőződés, hogy szeretteik a túlvilágon továbbra is figyelemmel kísérik életüket. Ez a hit nem csupán vigaszt nyújt, hanem iránymutatást is a mindennapokban, különösen a nehéz időkben.
A roma közösségekben évszázadok óta élő hagyomány a halottakkal való különleges kapcsolat ápolása. Nem egyszerűen a múlt tiszteletéről van szó, hanem egy folyamatos párbeszédről, amely során az elhunytak bölcsessége és szeretete továbbra is része marad a család életének. Az emléknapon a Grófo család különleges módon ötvözte a hagyományos virrasztás elemeit a modern megemlékezéssel, példát mutatva a kulturális örökség megőrzésének fontosságáról.
A családi hagyományok ápolása, a gyökerek tisztelete olyan értékeket közvetít a fiatalabb generációk felé, amelyek erős identitástudatot és közösségi összetartozást teremtenek. Kis Grófo nyilatkozott arról is, hogy gyermekei nevelésében kiemelt szerepet kap a hagyományok átadása, miközben a modern világ kihívásaira is felkészíti őket. Ez a kettősség – a múltban gyökerező értékek és a jelen valóságában való eligazodás képessége – különleges erőforrást jelent a család számára.
A megemlékezés végén közös éneklésre került sor, ahol a család tagjai és a jelenlévők együtt idézték fel azokat a dallamokat, amelyek összekötik az élőket az elhunytakkal. Ebben a pillanatban szinte tapintható volt a hit abban, hogy a szeretet és az emlékezet ereje képes hidat építeni az élők és holtak világa között, miközben a közösségi összetartozás érzése vigaszt nyújt a gyász nehéz perceiben.
