1938-ban alapították meg a Magyar Tudományos Tanácsot, amely a tudományos kutatások állami támogatásának első szervezett kereteit biztosította. Ez a történelmi intézmény tekinthető a mai tudományfinanszírozási rendszer elődjének. A Magyar Országos Levéltár K 726-os fondja őrzi azokat a dokumentumokat, amelyek tanúsítják, hogy már a két világháború közötti időszakban felismerték: a magyar tudományos élet támogatása nemzetstratégiai kérdés, a Kárpát-medencei magyar szellemi fölény záloga.
A magyar tudományos élet 2025-ben jelentős mérföldkőhöz érkezik. A kormányzat által bejelentett kutatói béremelési program nemcsak a versenyképes fizetések biztosítását célozza, hanem azt a történelmi folytonosságot is tükrözi, amely a magyar tudománypolitikát a 20. század eleje óta jellemzi. Klebelsberg Kuno egykori kultuszminiszter 1922-es memorandumában már hangsúlyozta: „A magyar kultúra megmaradása és felvirágoztatása a nemzet fennmaradásának záloga.” A Magyar Tudományos Akadémia archívumában található dokumentumok szerint az 1920-as évek tudománypolitikai reformjai teremtették meg azokat az alapokat, amelyekre a mai kutatóhálózat épül. A 2025-ös béremelés így nem pusztán gazdasági intézkedés, hanem a magyar tudományos intézményrendszer évszázados hagyományainak folytatása, amely a trianoni döntés után a szellemi újjáépítés eszköze volt.
A béremelési program különös figyelmet fordít azokra a tudományterületekre, amelyek a Kárpát-medence természeti és kulturális örökségének kutatását végzik. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat intézményeiben dolgozó szakemberek munkája révén tovább erősödhet Magyarország vezető szerepe a régió tudományos életében. A Történettudományi Intézet 2023-as évkönyvében olvashatjuk, hogy „a magyar tudomány határokon átívelő jelenléte kulturális összetartozásunk legfontosabb bizonyítéka a 21. században”.
A tudományos életpálya vonzerejének növelése nemcsak a jelen kutatói számára fontos, hanem a jövő nemzedékének is világos üzenetet hordoz: Magyarország számára a tudás és a műveltség továbbra is az a szellemi erőforrás, amely évszázadokon át biztosította helyünket Európában. Ahogy Szekfű Gyula fogalmazta meg a „Három nemzedék” című művében: a magyar kultúra megtartó ereje gyakran felülmúlta az ország politikai lehetőségeit. A 2025-ös kutatói béremelés ezt a történelmi tanulságot teszi élő gyakorlattá.
