A napfényes vasárnap reggeli mise után Kovács János (67) a budai hegyekben sétál, ahogy az elmúlt öt évben minden héten tette, mióta prosztatarákját sikeresen kezelték. „Az orvos azt mondta, a rendszeres mozgás segít távol tartani a betegséget” – meséli. János története csak egy a sok közül, amely alátámasztja, amit a Magyar Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem közös kutatócsoportja 2024 végén publikált: a rendszeres testmozgás akár 40%-kal csökkentheti bizonyos daganattípusok kiújulásának kockázatát.
Dr. Szabó Katalin onkológus szerint a mozgás többszörösen hat a szervezetre: „Egyrészt csökkenti a gyulladásos folyamatokat, másrészt aktiválja az immunrendszert, amely így hatékonyabban ismeri fel és pusztítja el a ráksejteket.” A legújabb kutatások szerint a testmozgás során felszabaduló miokinek – izomból származó fehérjék – közvetlenül hatnak a tumorsejtek anyagcseréjére, gyakorlatilag „kiéheztetve” azokat. Ez az úgynevezett metabolikus stressz különösen a vastagbél-, emlő- és prosztatarák esetében bizonyult hatékonynak.
A Nemzeti Rákregiszter adatai szerint Magyarországon évente közel 60 ezer új daganatos megbetegedést diagnosztizálnak. Dr. Nagy Péter, a kutatócsoport vezetője szerint „ha a lakosság 70%-a heti legalább 150 perc mérsékelt intenzitású testmozgást végezne, évente akár 8-10 ezer új daganatos eset lenne megelőzhető.” Az intézet új prevenciós programja 2025-től „Mozdulj az életedért” címmel indul országszerte, hangsúlyozva, hogy nem szükséges komoly sporttevékenység – a rendszeres séta, kertészkedés vagy kerékpározás is jelentős védőhatással bír.
A Magyar Katolikus Egyház több egyházmegyéje is csatlakozott a kezdeményezéshez, közösségi sétákat és zarándoklatokat szervezve. Hiszen ahogy Tomka Gábor atya, a Szent Imre plébánia vezetője fogalmaz: „A test és a lélek egészsége szorosan összekapcsolódik. A közösségben végzett mozgás nemcsak testünket, de lelkünket is gyógyítja, és ez az együttes hatás tehet igazán ellenállóvá a betegségekkel szemben.”
A mozgás rákellenes hatása nem csupán a megelőzésben, hanem a már diagnosztizált betegek gyógyulási esélyeiben is megmutatkozik. Talán ez magyarázza, hogy a hagyományos gyógymódok és a testmozgás együttes alkalmazása miért válik egyre inkább a modern onkológiai protokollok részévé. A múlt bölcsessége és a jelen tudománya így fonódik össze, hogy megvédje legértékesebb kincsünket: az egészséget.
