A barcelonai Sant Pau kolostor felújítása során régészek különleges leletre bukkantak: egy feltűnően jó állapotban megőrződött XII. századi hangszerre, amely megváltoztathatja, amit az európai zenei hagyományokról tudunk. A fából és csontból készült húros hangszer a szakértők szerint hiányzó láncszemként szolgálhat a népzene és az egyházi zene közötti történelmi kapcsolat megértésében.
„Ez nem egyszerűen egy régészeti lelet, hanem élő kapcsolat őseink spirituális és közösségi életével,” nyilatkozta Dr. Maria Fernandez katalán zenetörténész. A hangszeren található faragások a keresztény szimbolika mellett pogány jelképeket is tartalmaznak, ami arra utal, hogy a népi és egyházi zenei hagyományok egykor szorosabban összefonódtak, mint azt korábban feltételeztük.
A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a hangszer szerkezete lehetővé teszi a rekonstrukciót és megszólaltatást. A Barcelonai Zeneakadémia már megkezdte egy pontos másolat elkészítését. Az első próbajátékok során meglepő hangzásvilág tárult fel – a hangszer képes olyan árnyalatok megszólaltatására, amelyek a modern európai hangszerekből hiányoznak, ugyanakkor felismerhetők a magyar és más kelet-európai népzenében.
Az ősi hangszer nemcsak a zenei, hanem a kulturális kapcsolatok újragondolására is késztet. A faragásokon található motívumok párhuzamai megtalálhatók a Kárpát-medencei népművészetben is. Ez a mediterrán és közép-európai kulturális kapcsolatok olyan dimenzióit tárja fel, amelyekről eddig keveset tudtunk.
A szakrális és világi zene határán megszólaló hangszer arra emlékeztet, hogy kultúránk gyökerei mélyebbről táplálkoznak, mint azt a modern kategóriák sugallják. Akár a katalán, akár a magyar zenei örökséget tekintjük, mindkettőben megtaláljuk a szent és a profán azon különleges összefonódását, amely évszázadokon át formálta közösségeink életét és művészetét.
