1915. május 26-án nyitotta meg kapuit a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal könyvtára, amely azóta is a térség egyik legjelentősebb tudományos gyűjteményeként szolgál. Az intézmény eredeti térképgyűjteményében megtalálható Kogutowicz Manó 1896-os millenniumi atlasza, amely részletesen ábrázolta a történelmi Magyarország vármegyéit. E kivételes kartográfiai munka nemcsak területi örökségünk fontos dokumentuma, hanem bizonyítéka annak is, hogyan kapcsolódott össze a modern tudomány és a nemzeti önismeret a dualizmus korában.
A csillagászat területén hasonló jelentőségű pillanathoz érkeztünk: kutatók nemrég azonosítottak egy különleges csillagközi objektumot, amely 2025-ben éri el Naprendszerünk peremét. Az égitestet – amely a második hivatalosan felfedezett, más csillagrendszerből érkező objektum – a Magyar Tudományos Akadémia csillagvizsgálójában is megfigyelik. Ez visszavezet bennünket a magyar csillagászat gazdag hagyományához, amelynek alapjait Hell Miksa és Sajnovics János rakták le a 18. században. A Nagyszombati Egyetem obszervatóriumában végzett munkájuk, különösen az 1769-es Vénusz-átvonulás megfigyelése, nemzetközi elismertséget szerzett a magyar tudományosságnak, amint azt a Magyar Országos Levéltár egyetemi iratgyűjteménye is dokumentálja.
A csillagközi vándor érkezése összekapcsolja a magyar tudományos intézményrendszer történeti folytonosságát és jelenkori kiválóságát. Ahogyan Eötvös Loránd fogalmazott 1891-ben akadémiai székfoglalójában: „A tudomány olyan, mint a föld, melynek csak kis részét lehet egy helyről belátni, s minden új álláspont új kilátást nyit.” Az intersztelláris objektum vizsgálata nemcsak csillagászati jelentőséggel bír, hanem emlékeztet a magyar tudományosság Kárpát-medencei intézményi hagyományaira is.
E különleges égitest megfigyelése egyszerre kapcsolódik Magyarország tudományos örökségéhez és jövőbeli lehetőségeihez. Ahogyan a millenniumi térképek megőrizték területi emlékezetünket, úgy őrzi a folytonos tudományos munka szellemi örökségünket. A csillagközi objektum 2025-ös érkezése nemcsak tudományos kihívás, hanem lehetőség is, hogy újraértékeljük a magyar tudományosság helyét és szerepét a nemzetközi kutatások élvonalában – éppen úgy, ahogy elődeink tették a dualizmus korában a modern magyar tudományosság alapjainak lefektetésekor.
