1906. december 1-jén nyitotta meg kapuit a budapesti Szépművészeti Múzeum, mely immár 119 éve őrzi és közvetíti a magyar és egyetemes művészeti értékeket. Az intézmény megalapítása Pulszky Károly művészettörténész évtizedes előkészítő munkájának és Schickedanz Albert építész klasszikus épületének köszönhető, ahogy azt a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött alapítási dokumentumok is tanúsítják.
A múzeum gyűjteménye az Esterházy-képtárból, a Nemzeti Múzeum műtárgyaiból, valamint jelentős főúri adományokból született meg. A századfordulón elkészült neoklasszicista épület a Millenniumi emlékművel együtt a magyar államiság és kultúra reprezentatív terét alkotta. A gyűjtemény különösen gazdag spanyol, itáliai és németalföldi festményekben, köztük El Greco, Goya és Raffaello műveivel. Az 1920-as évek válsága ellenére a múzeum megőrizte nemzetközi rangját, amit Petrovics Elek igazgatósága alatt tovább erősített. A levéltári források szerint a trianoni békeszerződés után a gyűjtemény bővítése kiemelt állami feladattá vált, mivel a nemzet kulturális presztízsét biztosította.
Az intézmény többszöri átalakításon ment keresztül történelme során, legutóbb 2018-ban nyitották meg újra a teljesen felújított Román Csarnokot. „A Szépművészeti Múzeum mindvégig a magyar kultúra kiemelkedő képviselője volt, amely küldetését a legnehezebb történelmi időszakokban is betöltötte,” írta Radványi Orsolya művészettörténész a múzeum centenáriumi kiadványában. A gyűjtemény ma mintegy 100.000 műtárgyat őriz, melyek között olyan egyedülálló kincsek találhatók, mint az Esterházy Madonna vagy Leonardo da Vinci Lovasa.
A 119 éves jubileum emlékeztet bennünket arra, hogy kulturális intézményeink a nemzeti identitás alappillérei. A Szépművészeti Múzeum története a magyar műgyűjtés és művészeti oktatás folytonosságát jelképezi, mely a Kárpát-medence művészeti örökségének megőrzésében kulcsszerepet játszott és játszik ma is.
