A nyári hőségben több százan gyűltek össze Hollókő festői főterén a Szent László-napi búcsú alkalmával. Miközben a helyi asszonyok hímzett népviseletben vonultak a szentmisére, fiatal családok gyermekeikkel kézműves vásáron válogattak. Meglepő látni, hogy egyre több fiatal vesz részt ezeken az eseményeken, melyek korábban főként az idősebb generációk számára jelentettek közösségi találkozási pontot.
„A búcsú mindig is túlmutatott önmagán” – magyarázza Kovács Erzsébet néprajzkutató. „Nem csupán vallási esemény, hanem a közösségi identitás megerősítésének alkalma, ahol a generációk találkoznak és a hagyomány továbbadódik.” A falusi búcsúk reneszánsza nem véletlen. Társadalmunkban egyre erősebb az igény az autentikus élmények és a közösségi kapcsolódás iránt. A városi életforma magánya sokakat késztet arra, hogy visszanyúljanak gyökereikhez.
Az újjáéledő falusi búcsúk azonban nem pusztán a múlt másolatai. A hagyományos elemek – körmenet, ünnepi szentmise, közös étkezés – mellett új programok is megjelennek, amelyek a fiatalabb generációkat is megszólítják. Néptáncbemutatók, helyi termelői piacok, kézműves foglalkozások gyermekeknek mind azt szolgálják, hogy a szakrális ünnep a teljes közösségnek élményt nyújtson.
A Nógrád megyei Rimócon Balog Péter plébános új kezdeményezéseket indított a búcsúk megújítására. „A hagyomány csak akkor marad élő, ha képes párbeszédbe lépni a jelen kérdéseivel” – véli. Különösen fontosnak tartja, hogy a gyermekek számára is értelmezhető legyen az ünnep szakrális tartalma, ezért interaktív programokkal egészítik ki a liturgikus eseményeket.
A falusi búcsúk újjászületése azt bizonyítja, hogy a hagyomány nem muzeális érték, hanem élő forrás, amely a jelenben is képes értelmet és közösségi élményt adni. Ezek az események emlékeztetnek minket arra, hogy identitásunk nem a semmiből születik, hanem azokból a gyökerekből táplálkozik, amelyeket elődeink hagytak ránk – és amelyeket mi magunk is alakítunk tovább.
