A gyógyító hagyomány: régi bölcsességek az agyi érkatasztrófák megelőzésében
A Szent Imre Kórház neurológiai osztályán találkoztam Kovács Jánosnéval, aki hatvannyolc éves korában túlélt egy stroke-ot. „Mindig azt hittem, hogy az étkezés csak az alakomra van hatással, nem gondoltam, hogy az ereimet is védi vagy károsítja” – mesélte, miközben a rehabilitációs gyakorlatait végezte. Története nem egyedi. Magyarországon évente közel húszezer ember hal meg agyi érkatasztrófában, miközben táplálkozási kultúránk évtizedek óta távolodik a nagyszüleink által ismert étrendtől.
A modern orvostudomány és a hagyományos magyar konyha bölcsessége meglepő módon találkozik. A Semmelweis Egyetem legfrissebb kutatásában Dr. Nagy Katalin és csapata kimutatta, hogy azok a tápanyagok, amelyek nagyanyáink konyhájában természetesek voltak, kiemelkedően hatékonyak az érbetegségek megelőzésében. A hidegen sajtolt tökmagolaj, a fermentált ételek, a savanyú káposzta és a házi készítésű csipkebogyótea – mind olyan alapanyagok, amelyeket a modern táplálkozástudomány most „felfedez”.
A kalocsai Öreghegyi közösségi kertben Szabó Erzsébet hetvennégy évesen tanítja a fiatalokat a hagyományos zöldségtermesztésre és tartósításra. „Amit a föld ad nekünk, az táplál és gyógyít is” – mondja, miközben mutatja a gyógynövényágyásokat. A közösségi kertben termelt élelmiszerek nemcsak az asztalra kerülnek, hanem a generációk közötti párbeszédet is erősítik. Az idős asszonyok tudása találkozik a fiatalok egészségtudatosságával.
Érdemes újragondolnunk a hagyományos magyar étkezési szokásokat. Nem a zsíros, nehéz ételekre kell gondolnunk, hanem arra a szezonalitásra, változatosságra és mértékletességre, amely egykor jellemezte táplálkozásunkat. A stroke megelőzésében nem csodaételek, hanem a mindennapi apró döntések segítenek – ahogyan Szent Benedek regulája is tanítja: „a mértékletesség az élet minden területén erény”. Talán ez az egyik legfontosabb hagyomány, amit újra fel kellene fedeznünk.
