A téli hónapok állandó vitája zajlik az otthonokban: vajon miért van, hogy a nők gyakrabban fáznak, mint a férfiak? A termoszták beállítása körüli családi nézeteltérések mögött valós fiziológiai különbségek húzódnak meg. Kovács Mária, 42 éves könyvelő mosolyogva meséli: „A férjemmel évek óta tréfálkozunk ezen. Ő rövidujjúban ül, miközben én pulóverbe és plédbe burkolózom.”
A jelenség tudományos magyarázata összetett. Dr. Horváth Gábor, a Semmelweis Egyetem fiziológia professzora szerint: „A nők és férfiak közötti hőérzékelési különbség elsősorban a testfelépítés, anyagcsere és hormonháztartás eltéréseiben gyökerezik.” A nők izomtömege átlagosan kisebb, ami kevesebb hőtermelést jelent, míg vékonyabb bőrük alatt több zsírszövet található, ami bár jó szigetelő, a végtagokban kevésbé tartja a meleget. Emellett a női hormonok, különösen az ösztrogén befolyásolja a perifériás erek összehúzódását, ami hideg környezetben korlátozza a végtagok vérellátását.
A Magyar Tudományos Akadémia termikus komfortérzetről készült tanulmánya szerint a nemek közötti optimális hőmérséklet-különbség akár 3 Celsius fok is lehet. Ez magyarázatot ad az irodákban tapasztalható „klímaháborúkra” is. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a legtöbb középület fűtési-hűtési rendszerét még mindig a férfiak hőérzékelésére alapozva tervezik, ami rendszeres diszkomfortot okoz a női alkalmazottaknak.
A probléma nem csupán kényelmi kérdés. Az egyházak és közösségi terek évszázadok óta ismerik e jelenséget – nem véletlen, hogy a templomokban található lábmelegítők, párnák elsősorban a női hívek igényeit szolgálták. Hagyományainkban a nagycsaládi együttélés során is természetes volt, hogy a ház asszonyai más rétegezettségű öltözéket viseltek, mint a férfiak.
A különbség elfogadása és tisztelete a családi béke egyik kulcsa lehet. Ahelyett, hogy vitatkoznánk a „helyes” hőmérsékletről, érdemes felismerni: nem lustaság vagy túlérzékenység kérdése, hanem biológiai realitás, hogy másképp érzékeljük környezetünket. Talán ebben is rejlik a család csodája: eltérő érzékeléseink ellenére is képesek vagyunk otthonná alakítani közös tereinket.
