Horgászhelyek süllőre és pontyra 2025 – Legjobb hazai helyszínek

Márton Farkas
Szerző
Márton Farkas
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
2 perces olvasmány

A napfelkelte sárgás-vörös fénye megcsillan a Tisza-tó nyugodt víztükrén. Sarudi partszakaszán már hajnali négykor horgászok gyülekeznek, termoszaikból gőzölög a kávé. „Idén különösen jó a süllőállomány, mintha visszatérne a régi gazdagság” – mondja Kovács István, aki negyven éve járja ezt a vidéket. A horgászat nem pusztán szabadidős tevékenység, hanem kulturális örökségünk része, amely összeköti a magyar embert a természettel és saját gyökereivel.

Hazánk vizei 2025-ben is bővelkednek süllőben és pontyban, csak tudni kell, hol keressük őket. A Tisza-tó továbbra is kiemelkedő hely a süllőhorgászatra, különösen a tározó keleti medencéiben. A Poroszlói-medence és a Sarudi-medence gazdag növényzete ideális élőhely e nemes ragadozó számára. Ősszel a süllők a mélyebb, áramló vizekbe húzódnak, tavasszal viszont a sekélyebb részeken is sikerrel próbálkozhatunk.

A ponty szerelmeseinek a Velencei-tó nyugati területei kínálnak kivételes élményt. A Magyar Országos Horgász Szövetség adatai szerint az elmúlt évben közel 30%-kal nőtt a kifogott kapitális pontyok száma e területen. A tó déli partjának nádasai között, valamint a Pákozd és Sukoró közötti szakaszon különösen eredményes lehet a horgászat. „A ponty nemcsak horgászzsákmány, hanem kulturális szimbólum is – a kitartás, a türelem és a természettel való harmónia jelképe” – vallja Németh Pál horgászmester.

A Balaton sem vesztett vonzerejéből. A Keszthelyi-öböl és a Tihanyi-félsziget környéke továbbra is a pontyozók paradicsoma, míg a déli part mentén húzódó mélyebb területek a süllőhorgászok kedvelt helyei. Az idén bevezetett szigorúbb méretkorlátozások ellenére – vagy éppen azért – javult az állomány minősége és mérete.

A kisebb vizek közül kiemelkedik a Ráckevei-Duna-ág, ahol a süllő és ponty egyaránt megtalálható. Az ártéri kubikgödrök, bedőlt fák környéke kitűnő süllőtanyák, míg a lassabb folyású szakaszok gazdag pontyállományt rejtenek.

Horgászataink során ne felejtsük el: nem csak halat fogunk, hanem hagyományt őrzünk és adunk tovább. A vízpart csendje, a várakozás feszültsége, a természet rezdülései – mindez részét képezi annak a kulturális szövetnek, amely közösségeinket és identitásunkat formálja. Amikor gyermekeink kezébe adjuk a horgászbotot, nemcsak egy készséget tanítunk, hanem egy életformát is átörökítünk.

Cikk megosztása
Követés:
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük