A Szent János Kórház geriátriai osztályán nemrég bevezetett új rehabilitációs program különös hangsúlyt fektet egy látszólag egyszerű, valójában rendkívül összetett mozgásformára: a földről való felállásra. Dr. Kovács Mária főorvos szerint ez a képesség az önálló életvitel egyik alapköve időskorban, melynek elvesztése gyakran vezet az önbizalom csökkenéséhez és a mozgástér beszűküléséhez.
„A földről felállás képessége alapvető biztonsági kérdés. Aki ezt nem tudja végrehajtani, az elesés után külső segítségre szorul, ami jelentősen korlátozza függetlenségét,” magyarázza a szakember. Az új magyar kutatások szerint a 70 év felettiek több mint 40%-a küzd ezzel a problémával, amely azonban célzott gyakorlatokkal jelentősen javítható.
A 2025-ös ajánlások szerint a mozgásforma megtartásához hetente legalább háromszor érdemes gyakorolni a célzott erősítő feladatokat. A Semmelweis Egyetem és a Magyar Gyógytornász Egyesület közös módszertani útmutatója részletes gyakorlatsort dolgozott ki, amelyben fokozatosan nehezedő feladatok segítik az időseket. Kezdetben magasabb felületről (székről, ágyról) való felállással kezdenek, majd fokozatosan haladnak a nehezebb pozíciók felé.
A Nagyszülők Akadémiáján rendszeresen tartott foglalkozásokon Szabó János gyógytornász bemutatja a legfontosabb technikákat. „A legtöbben nem is tudják, hogy a földről felállás során több mint negyven izom összehangolt működésére van szükség. Ez nem pusztán erő kérdése, hanem egyensúly, koordináció és helyes mozgásminta is,” hangsúlyozza a szakember.
Különösen fontos, hogy az idősebbek megértsék: a rendszeres gyakorlással akár 80-85 éves korban is javítható ez a képesség. Molnár Erzsébet (83) tapasztalata ezt igazolja: „Hat hónapja kezdtem el a gyakorlatokat, miután egyszer nem tudtam felkelni a konyhában. Most már magabiztosan fel tudok állni a földről, ami hihetetlen szabadságérzetet ad.”
A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy a földről felállás képességének megőrzése nemcsak praktikus előnyökkel jár, de mérhető hatással van az életminőségre és a várható élettartamra is. A mozdulat gyakorlása közben fejlődik az egyensúlyérzék, erősödnek a nagyobb izomcsoportok, és javul az ízületi mozgékonyság – mindez együttesen csökkenti az időskori esések kockázatát is.
