A Szent István Bazilika előtti téren a nyári estéken különleges illatfelhő lengi be a környéket. A hagyományos magyar lángos új reneszánszát éli, immár nem csak tejföllel és sajttal, hanem meglepő ízkombinációkkal. A „Bazilika Lángos Fesztivál” második napján már reggel kilenckor sorban álltak a kíváncsiak, hogy megkóstolhassák az év szenzációját: a levendulás-málnás-fehércsokoládés lángost.
„Nagyanyám receptje alapján készítjük a tésztát, de az ízesítésben merünk újítani” – magyarázza Kovács Mária, az egyik stand tulajdonosa. A hagyománytisztelet és az innováció találkozása meglepően harmonikus. Míg a klasszikus fokhagymás-tejfölös-sajtos változat továbbra is a legnépszerűbb, a fiatalabb generációk nyitottak a gasztronómiai kalandokra. A káposztás-szalonnás lángos a környék irodistáinak kedvence lett, míg a nemzetközi turisták a gorgonzolás-körtezseleés variációért rajonganak.
A fesztivál nemcsak kulináris élményt kínál, hanem közösségi eseménnyé is vált. Családok, baráti társaságok töltik meg a teret, miközben utcazenészek gondoskodnak a hangulatról. „Évtizedek óta először látom, hogy valami ennyire össze tudja hozni az embereket” – jegyzi meg Szabó Péter néprajzkutató, aki a magyar utcai ételek történetét dokumentálja.
Az egyszerű népi étel városunk szívében ünnepli győzelmét a gyorséttermi kultúra felett. Különösen figyelemreméltó, hogy a lángossütők többsége fiatal vállalkozó, akik családi recepteket mentenek át a 21. századba. A tészta továbbra is ugyanúgy készül: liszt, élesztő, só, víz – és természetesen a tökéletes kelesztés titka, amit senki sem árul el.
A Bazilika árnyékában zajló gasztronómiai forradalom arra emlékeztet bennünket, hogy a hagyomány nem múzeumi tárgy, hanem élő, lélegző valóság, amely képes alkalmazkodni és megújulni. Miközben a sorban állva várjuk a frissen sült tésztát, talán épp az önazonosságunk egy darabjával találkozunk – amely egyszerre ismerős és meglepően új.
