A közösségi média világában, ahol a kapcsolataink gyakran felületesek és múlékonyak, néha olyan pillanatokat is találhatunk, amelyek a legmélyebb emberi kötelékekről szólnak. Így történt ez Kovács Eszter esetében is, aki közel 300 ezer követővel rendelkező divat-influenszerként vált ismertté, miközben lelke mélyén egy megválaszolatlan kérdés nyugtalanította: ki az édesapja, akit sosem ismert?
„Huszonhét évig néztem tükörbe úgy, hogy arcom felét ismeretlennek láttam. Mindig tudtam, hogy bennem van valaki más is, de nem tudtam, ki az” – meséli Eszter a budapesti kávézóban, ahol találkozunk. A fiatal nő idén januárban hozta meg a döntést, hogy nyilvánosan, követői segítségét kérve kezdi meg apakeresését. Édesanyja sosem titkolta előle az apja létezését, de kapcsolatuk rövid volt, és a férfi nem tudott Eszter születéséről.
A technológia, amely sokszor elidegenít, ezúttal hidat épített. Eszter posztja, amelyben megosztotta a kevés információt, amit apjáról tudott – keresztnév, hozzávetőleges életkor, és egy régi, homályos fénykép – váratlan gyorsasággal terjedt. Három nap alatt kétszázezer megtekintés, tízezer megosztás. Az online közösség összefogása figyelemre méltó volt: ismeretlen emberek kutattak adatbázisokban, osztották meg emlékeiket, és próbáltak segíteni.
Március közepén érkezett a fordulat. „Eszter, azt hiszem, ismerem az édesapádat” – írta egy kommentelő. Az üzenetváltás révén Eszter kapcsolatba lépett egy Bálint nevű férfival, aki Sopronban él. A DNS-teszt eredménye nem hagyott kétséget: megtalálta édesapját. Az első találkozásukról készült képet Eszter megosztotta követőivel, akik együtt sírtak vele a képernyők előtt.
A történet rávilágít, hogy a digitális korban a közösség fogalma átalakult, de az emberi kapcsolatok iránti vágy változatlan. Bálint és Eszter most ismerkednek egymással, felfedezik a közös vonásokat – ugyanaz a nevetés, ugyanazok a mozdulatok –, miközben próbálják behozni az elveszített évtizedeket.
Talán mindannyiunknak szól az üzenet: a gyökereink keresése nem csak a múltról szól, hanem identitásunkról és jövőnkről is. És néha a technológia, amelyet gyakran kárhoztatunk az elidegenedésért, épp ahhoz segít hozzá, ami a legemberibb bennünk: a kapcsolódás vágyához és az önmagunkhoz vezető úthoz.
