Ahogy beköszönt az advent, a Belvárosban megnyílt Kézműves Édességek Karácsonyi Vására ismét megtelt kíváncsiskodókkal. A kiskunhalasi Török család standja előtt különösen nagy a tömeg – harmadik generációs cukrászmesterek, akik idén is megalkották a klasszikus szaloncukor-csodáikat. „A nagymamám receptje szerint készítjük a fondant alapot, de a töltelékekben már mi kísérletezünk,” meséli Török Ádám, miközben egy barackpálinkás-mézes változatot kóstoltat.
A hagyományos szaloncukor története egészen a 19. századig nyúlik vissza Magyarországon, de az utóbbi években reneszánszát éli a kézműves változat. A 2025-ös trendek között megjelent a helyi alapanyagok előtérbe helyezése: somogyi dió, szatmári szilva, tokaji aszús töltelékek. A Magyar Cukrász Ipartestület felmérése szerint míg 2015-ben a magyar családok mindössze 15%-a vásárolt kézműves szaloncukrot, addig ez az arány 2025-re már 43%-ra emelkedett.
„A kézművesség nem csupán a kézi előállítást jelenti, hanem a teljes szemléletet: a helyi alapanyagokat, a fenntarthatóságot és a közösségi élményt,” magyarázza Dr. Kovács Júlia néprajzkutató, aki a karácsonyi édesség-hagyományok átalakulását tanulmányozza. Az új generációk számára a szaloncukor már nem csupán dekoráció – értéket keresnek benne, történetet, kapcsolódást.
A hagyomány és innováció különleges találkozását láthatjuk a csomagolásban is. A hagyományos selyempapír mellett megjelentek a lebomló, újrahasznosítható megoldások. A Zöld Karácsony kezdeményezés keretében több műhely olyan csomagolóanyagot fejlesztett, amelyből tavasszal virágok nőhetnek, ha elültetik.
A kézműves szaloncukor tehát nem csupán egy édesség, hanem kulturális örökségünk élő darabja, amely folyamatosan megújul. Ahogy Török Ádám fogalmaz: „A szaloncukorkészítés összeköt minket a múlttal, miközben minden évben valami újat is beleteszünk – így marad eleven a hagyomány.”

