Curtis leszokás története 2025: vallomás a szenvedélybetegség leküzdéséről

Márton Farkas
Szerző
Márton Farkas
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
2 perces olvasmány

A hajnali mise harangszava még alig csendül el a józsefvárosi templom tornyában, mikor Curtis – polgári nevén Széki Attila – már az ébredő város utcáit rója. Immár három éve teljesen tisztán, drogok nélkül. A népszerű rapper útja a függőségtől a felépülésig hosszú és göröngyös volt, de 2025-re egy olyan ember áll előttünk, aki nemcsak legyőzte démonait, hanem sorstársainak is reményt ad.

„A mélypontom után megértettem, hogy minden napért meg kell küzdenem,” vallja a művész a józsefvárosi rehabilitációs központ udvarán, ahol most rendszeresen tart előadásokat fiataloknak. „Nem tagadom a múltamat, sőt, tanulságként tekintek rá. A szenvedélybetegség nem válogat – engem a siker közepén talált meg, de a kiút mindenki számára lehetséges.”

Curtis története 2025-ben már nem a visszaesésekről szól, hanem a belső béke megtalálásáról. Nemrég megjelent „Tiszta lappal” című könyvében őszintén beszél a függőség természetéről és a felépülés nehézségeiről. Dr. Zacher Gábor toxikológus, aki szakmai lektorként segítette a kötet elkészülését, hangsúlyozza: „Attila története példaértékű, mert megmutatja, hogy a függőség nem erkölcsi kérdés, hanem betegség, amiből fel lehet épülni.”

A rapper életének új szakasza a zenekarába is friss energiát hozott. A „Második esély” című új albumuk nemcsak a kritikusok elismerését váltotta ki, hanem a közönség szeretetét is. Dalai már nem a kábulatról, hanem az újrakezdés reményéről és küzdelmeiről szólnak, miközben megőrizték azt a nyers őszinteséget, amiért rajongói mindig is szerették.

A Magyar Református Szeretetszolgálat idén Curtist kérte fel, hogy legyen a szenvedélybetegek támogatására indított kampányuk arca. „Nem szentté váltam, csak emberré, aki meri vállalni hibáit és küzdelmeit,” fogalmaz a zenész. „Ha az én történetem csak egy embert is inspirál arra, hogy segítséget kérjen, már megérte minden szenvedés.”

A valódi felépülés nem a reflektorfényben történik – Curtis ma már tudja ezt. A könyv és a nyilvános szereplések mellett a mindennapi küzdelem, a család támogatása és a hit ereje az, ami valódi tartást ad életének. Története figyelmeztet: a szenvedélybetegség kíméletlen ellenfél, de a gyógyulás útja, bár nehéz, mindenki számára nyitva áll.

Cikk megosztása
Követés:
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük