Az év eleji felmérések szerint a Tisza magyarországi szakaszán található szigetek több mint 12 százaléka tűnt el teljesen az elmúlt évtizedben, és további 24 százalékuk kritikus állapotban van. A Vízügyi Igazgatóság legfrissebb jelentése szerint a folyamatos mederváltozások, a szélsőséges vízállások és az erózió együttes hatása felgyorsította a folyamatot, amely már nem csak tájképi, hanem ökológiai katasztrófával is fenyeget.
A Közép-Tisza vidékén különösen súlyos a helyzet. A Tiszadorogma melletti Borzsa-sziget területe öt év alatt harmadával csökkent, míg a Tiszacsege közelében található Arany-sziget gyakorlatilag kettészakadt. „Az erózió mértéke aggasztó, és jelentősen meghaladja a természetes folyómeder-változások ütemét,” – nyilatkozta Dr. Horváth Gábor, a Nemzeti Vízügyi Főigazgatóság szakértője. A szakember szerint a klímaváltozás okozta szélsőséges vízjárás és a korábbi szabályozások együttes hatása fokozza a pusztulást.
A szigetek eltűnése nem csupán földrajzi változás. A Tisza-szigetek különleges mikroklímával rendelkező élőhelyek, amelyek számos védett madárfajnak nyújtanak fészkelőhelyet, például a fokozottan védett bakcsónak és a kis kócsagnak. A Hortobágyi Nemzeti Park adatai szerint az utóbbi két évben 15 százalékkal csökkent a szigeteken fészkelő madárpárok száma. Emellett a szigetek fontos szerepet játszanak a víz természetes szűrésében és a hordalékmozgás szabályozásában, így megszűnésük az árvízi kockázatot is növeli.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság már elkészített egy 2,7 milliárd forintos védelmi tervet, amely a legveszélyeztetettebb szigetek stabilizálását célozza. A munkálatok várhatóan jövő tavasszal kezdődnek, különös figyelmet fordítva a természetvédelmi szempontokra. Közben a természetvédelmi hatóságok és civil szervezetek összefogtak, hogy dokumentálják a folyó változásait és a veszélyeztetett élővilágot. A Tisza természeti öröksége mindannyiunk közös kincse – megóvása közös felelősségünk.
