1924. október 19-én a Mars bolygó különösen közel került Földünkhöz, melyet egyes csillagászok a kapcsolatteremtés kísérletére használtak fel. Száz évvel később, a James Webb Űrteleszkóp segítségével soha nem látott részletességgel vizsgálhatjuk távoli világok légkörét. A Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont archívumában őrzött korabeli megfigyelési jegyzőkönyvek tanúsága szerint elődeink már akkor is reménykedve tekintettek az égre.
A James Webb Űrteleszkóp legfrissebb, 2025 nyarán közzétett megfigyelései forradalmi felfedezést hoztak: a TRAPPIST-1 rendszer e jelű bolygójának légkörében olyan összetett szerves molekulákat azonosítottak, melyek földi körülmények között biológiai folyamatokhoz köthetők. Dr. Kovács Ildikó, az ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium kutatója szerint: „Ez még nem bizonyítja életformák jelenlétét, de jelentős lépés a megfelelő irányba.” A felfedezés mérföldkő az exobolygó-kutatásban, amely a Magyar Asztrobiológiai Társaság 2023-as előrejelzéseit igazolja a biosignature-molekulák azonosíthatóságáról.
A Webb-teleszkóp infravörös spektrográfja először rögzítette egyértelműen metán, ammónia és bizonyos összetett szénvegyületek egyidejű jelenlétét egy lakhatósági zónában keringő bolygó atmoszférájában. Az Országos Levéltárban őrzött Konkoly-Thege Miklós hagyaték dokumentumai szerint már a magyar csillagászat atyja is feltételezte más naprendszerek létezését, és megfelelő műszerekkel azok vizsgálhatóságát.
A felfedezés új megvilágításba helyezi Hevesy György radiokémiai kutatásait is, aki az anyag nyomjelzésének módszerével forradalmasította a tudományt. Munkássága napjainkban az űrkutatás területén nyer új értelmet, hiszen az általa kifejlesztett módszerek segítenek azonosítani az élet lehetséges nyomait távoli világokban. A magyar tudományos örökség így szervesen kapcsolódik korunk egyik legizgalmasabb kérdéséhez: egyedül vagyunk-e az univerzumban?
Az emberiség ősi vágya, hogy kapcsolatot teremtsen a csillagok között, most tudományos alapokra helyeződik. Ahogy egykor őseink a karpatáni medencéből figyelték az égboltot és keresték helyüket a világmindenségben, úgy ma a legmodernebb eszközökkel kutatjuk civilizációnk kozmikus kontextusát. A folytonosság e tekintetben is meghatározó eleme nemzeti tudományos identitásunknak.
