A katedrális falán megjelenő MI-generált karácsonyi festmény, amely Budapesten a Szent István-bazilika adventi kiállításán debütált, heves vitát váltott ki egyházi és művészeti körökben egyaránt. Az alkotás, amely hagyományos betlehemi jeleneteket modern technológiával ötvöz, egyesek szerint megszentségtelenítés, mások szerint a hit és technológia izgalmas párbeszéde. Kovács Gergely plébános szerint „a technológia önmagában értékmentes eszköz, a kérdés az, mire használjuk.”
A festmény különlegessége, hogy látszólag hagyományos ikonfestészeti stílusban ábrázolja a Szent Családot, azonban a részletek alaposabb megfigyelésekor feltűnnek az algoritmus „tévedései” – hatujjú kezek, összemosódó arcvonások, furcsa perspektívák. Ez sokak szerint éppen a mesterséges intelligencia korlátait jelképezi a szakrális tartalmak megragadásában. Mások az alkotási folyamatot kifogásolják: hiányzik belőle az emberi lélek közvetlen kapcsolata a transzcendenssel, ami a valódi szakrális művészet lényege.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem szakértői szerint a technológia és hagyomány találkozása elkerülhetetlen, de tisztázni kell a határokat. Tóth Márta művészettörténész a Nagymagyarország.com-nak elmondta: „A mesterséges intelligencia nem képes spirituális tartalmat létrehozni, csak utánozni – ez művészettörténeti szempontból érdekes kísérlet, de nem helyettesítheti az emberi alkotás mélységét.”
A vitában felmerül a kérdés: mi a művészet szerepe a szakrális térben? A Szent István Akadémia teológusai szerint a szent terek díszítése nemcsak esztétikai, hanem liturgikus és katekétikai funkciót is betölt. A technológia használata önmagában nem elvetendő, de a kivitelezés módja és a szándék meghatározó. A falfestmény körüli vita jól tükrözi társadalmunk útkeresését: hogyan őrizhetjük meg hagyományainkat és spirituális értékeinket a technológia korában, miközben nyitottak maradunk az innováció adta lehetőségekre?
