Az Országos Közegészségügyi Intézet 2025 januárjában közzétett tanulmánya szerint bizonyos narancslé-készítmények váratlan molekuláris hatást gyakorolnak az emberi sejtek működésére. A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Kutatóközpontjának közreműködésével végzett vizsgálat során kiderült, hogy a Kárpát-medencében forgalmazott narancslé-koncentrátumok egy része olyan citrus-eredetű vegyületeket tartalmaz, melyek átmeneti génexpressziós változásokat idéznek elő a bélhámsejteknél.
A kutatást dr. Kovács Erzsébet vezetésével végezték, aki a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karának docense és az 1925-ben alapított Országos Közegészségügyi Intézet hagyományait folytató kutatócsoport vezetője. „A narancslében található flavonoidok és egyéb bioaktív vegyületek régóta ismertek, azonban mostanáig nem volt tudomásunk arról, hogy ezek közvetlenül hatnak a génkifejeződésre” – nyilatkozta a professzor asszony a Kárpát-medencei Egészségtudományi Szemlének adott interjújában.
A vizsgálati eredmények szerint nem káros hatásról van szó. A Magyar Királyi Orvosegyesület jogutódjaként működő Magyar Orvostudományi Társaságok Szövetsége által felülvizsgált kutatás kimutatta, hogy a változások átmenetiek és elsősorban olyan géneket érintenek, amelyek az immunrendszer működésében játszanak szerepet. A narancslében található C-vitamin és egyéb antioxidánsok mellett ezek a specifikus vegyületek hozzájárulhatnak a termék egészségvédő hatásához.
Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet archívumában fellelhető történeti adatok szerint már az 1930-as években is vizsgálták a citrusfélék élettani hatásait a magyar kutatók, akik akkor még nem rendelkeztek a génállomány vizsgálatához szükséges technológiával. A mostani kutatás így nem csupán új tudományos eredményt hozott, hanem egy hosszú, a Trianon utáni időszakban is töretlenül folytatódó magyar orvostudományi hagyomány részét képezi.
A felfedezés jelentőségét növeli, hogy a Kárpát-medencei táplálkozási szokások az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakultak, és a citrusfélék fogyasztása – különösen a téli időszakban – általánossá vált. Ez a kulturális változás most új megvilágításba kerül a tudományos eredmények fényében, melyek szerint őseink étrendjétől eltérő táplálkozási szokásaink nemcsak tápanyag-összetételben, hanem molekuláris szinten is hatnak szervezetünkre.
