A Százholdas Pagony csendjét idén tavasszal különös felfedezés törte meg. A British Library archívumában egy eddig ismeretlen Micimackó-kézirat került elő A. A. Milne hagyatékából. A kézzel írt történet, melyet a szerző valószínűleg az 1920-as évek végén vetett papírra, sosem került nyomtatásba – pedig talán ez a legmélyebb reflexió a barátság és az otthon jelentéséről a teljes sorozatban.
Az újonnan felfedezett mese – melynek munkacíme „Amikor Micimackó eltévedt” – a mézes csupor után kutató mackó különös kalandját meséli el, aki ezúttal nem csupán térben, hanem gondolataiban is eltéved. „A történet különlegessége abban rejlik, hogy Milne itt a gyermeki lélek biztonságkeresését és a felnőtté válás első kételyeit fogalmazza meg meseként,” nyilatkozta Kovács Emília gyermekirodalom-kutató, aki részt vett a kézirat elemzésében. A mesében Micimackó már nem csupán a mézre vágyik, hanem azokra a biztos pontokra, amelyek otthonná teszik az erdőt.
A történet felfedezése egybeesik a Milne-életmű kulturális újraértékelésével. A tavasszal megnyílt „Mackók és barátaik” kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban már az új mesére is reflektál. A tárlat kurátora, Szabó Márton szerint „a 21. században különösen fontos üzenete van annak, ahogyan Micimackó történetei a közösség és az egyén viszonyát, a barátság erejét ábrázolják.” Az elveszett mese különösen megható, amikor a mackó rádöbben: az erdő nem a fáktól, hanem a barátok jelenlététől válik otthonossá.
A kézirat magyar fordítása várhatóan az év végén jelenik meg, Karafiáth Orsolya tolmácsolásában. Érdemes lesz figyelni rá, hiszen ez a történet nemcsak a gyermekeknek szól, hanem mindannyiunknak, akik olykor eltévedünk az élet erdejében, és újra meg újra felfedezzük, hogy az igazi hazatalálás a szívben kezdődik.
