Makovecz Imre 90 születésnap 2025: az organikus építészet magyar arca
1935. november 20-án született a magyar organikus építészet meghatározó alakja, Makovecz Imre. Kilenc évtizeddel később munkássága nemcsak fizikai épületeinkben, hanem a magyar kulturális identitás szövetében is elevenen él tovább. A Magyar Művészeti Akadémia archívumában őrzött korai vázlatai már az 1960-as években mutatják azt a következetes gondolkodásmódot, amely később teljes életművét meghatározta – a népi hagyományok és a természet formáinak beépítését a modern építészetbe.
Makovecz épületei a Kárpát-medencei kulturális folytonosság kézzelfogható bizonyítékai. A paksi templomtól a sevillai világkiállítás magyar pavilonjáig alkotásai azt a gondolati ívet rajzolják meg, amely a magyar népművészet motívumvilágától Rudolf Steiner antropozófiai tanításáig ível. Ahogy Gerle János építészettörténész írta: „Makovecz számára az építészet soha nem pusztán technikai kérdés volt, hanem a nemzeti identitás és a szakralitás kifejezésének eszköze.” A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Piliscsabai campusán álló épületei vagy a sárospataki Művelődési Ház szerkezetei az ősi magyar világképet ötvözik a modernkori funkcionalitással.
Különös jelentőségű, hogy a rendszerváltás után tervezett épületei – mint a makói Hagymaház vagy a lendvai színház – a határon túli magyarság identitásőrző központjaivá váltak. Az Országos Építészeti Dokumentációs Központ gyűjteményében fennmaradt tervei mutatják, hogyan gondolkodott Makovecz a Trianon után szétszakított magyar kulturális tér újraegyesítéséről az építészet eszközeivel. Templomainak antropomorf terei nem egyszerűen épületek, hanem a közösség lelki otthonai, ahol a múlt, jelen és jövő találkozik.
Makovecz Imre öröksége ma az építészet határain messze túlmutat – oktatási módszertant, közösségszervezési elveket és kulturális identitásképző erőt jelent. A 90. születésnapjához közeledve műveinek jelentősége nem csupán művészettörténeti, hanem egyre inkább civilizációs kérdés – mennyiben képes egy nemzet a globalizáció korában is őrizni sajátos formanyelvét és térszemléletét. Épületei állnak, és bennük tovább él az az organikus gondolat, hogy a magyar építészetnek a természet és a népi hagyományok bölcsességéből kell újra és újra megújulnia.
