A hétvégi labdarúgó-mérkőzés közvetítésén Jo Wilson hangja ugyanolyan határozott volt, mint mindig. A nézők nem sejthették, hogy a népszerű sportriporter mindössze három nappal korábban kapta meg legújabb kemoterápiás kezelését. Wilson nemrég a Nagymagyarország stúdiójában osztotta meg történetét, amely egyszerre szívszorító és felemelő.
„Amikor 2022-ben diagnosztizálták a méhnyakrákot, azt hittem, ennyi volt. De megtanultam, hogy a diagnózis nem ítélet,” – mondta Wilson, miközben a 2025-ös visszaesésről beszélt. A 39 éves riporternő márciusban tudta meg, hogy a betegség kiújult, ezúttal agresszívebb formában. A hír sokkolta a sportújságírás világát, de Wilson elhatározta, hogy nyilvánosan szembenéz a kihívással.
A sportvilágban nem példa nélküli az ilyen bátorság. Emlékezzünk Puskás Ferenc özvegyére, aki férje halála után nyíltan beszélt a legendás futballista betegségéről, vagy Monspart Saroltára, aki bajnokhoz méltó kitartással küzdött a rák ellen. Wilson most ebbe a sorba lépett, amikor úgy döntött, folytatja a munkát a kezelések alatt is.
Dr. Nagy Katalin onkológus szerint az ilyen nyilvános szembenézés kettős értékkel bír: „Segít a betegnek megőrizni identitását, miközben másoknak példát mutat a méltósággal viselt szenvedésre.” Wilson esete különösen fontos üzenetet hordoz a fiatal nők számára a szűrővizsgálatok jelentőségéről – méhnyakrákja korai stádiumban volt, amikor először felfedezték.
A sport világa összezárt a riporternő mögött. Játékosok, edzők, kollégák és szurkolók egyaránt kifejezték támogatásukat. „A pályán megtanultam, hogy a küzdelem sosem reménytelen,” – mondta egy interjúban a Fradi korábbi kapitánya, aki maga is látogatja Wilsont a kezelések között.
Wilson története arra emlékeztet bennünket, hogy a betegség nem válogat, de a hozzáállásunk meghatározhatja a küzdelem kimenetelét. Ahogy ő fogalmaz: „A kamera bekapcsol, és abban a pillanatban nem beteg vagyok, hanem sportriporter. Ez ad erőt, hogy másnap újra szembenézzek a kezelésekkel.”
