A Nagyhegyesi Idősek Otthonában találkoztam Kovács Margit nénivel, aki nemrég ünnepelte 94. születésnapját. „Nem gondoltam volna, hogy megérem ezt a kort. Titkom? Talán a napi egy pohár vörösbor és a kertészkedés” – mosolyog, miközben a tudomány forradalmi áttörésre készül az élethosszabbítás területén.
Az elmúlt hónapokban jelentős visszhangot keltett a Budapesti Orvostudományi Egyetem és a Svájci Longevity Institute közös kutatása, amely egy rendkívül olcsó, már létező gyógyszer életmeghosszabbító hatását vizsgálja. A metformin nevű, cukorbetegség kezelésére használt készítmény állatkísérletekben akár 15-20%-kal növelte az élettartamot, miközben javította az életminőséget is.
Dr. Szabó Katalin gerontológus szerint ez áttörést jelenthet: „Nem egyszerűen hosszabb életről beszélünk, hanem egészségben töltött évekről. A metformin úgy tűnik, több öregedéshez köthető folyamatot is lelassít.” Ezzel szemben Tóth Péter bioetikus aggodalmát fejezi ki: „Vajon valóban felkészült társadalmunk a jelentősen meghosszabbodott életkorra? Mit jelent ez nyugdíjrendszerünknek, családi struktúráinknak?„
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nemrég kiadott állásfoglalása is reflektál a kérdésre, hangsúlyozva, hogy „az élet meghosszabbítása mellett annak méltósága és értelme legalább olyan fontos.„
A gyógyszer szélesebb körű alkalmazása egyelőre várat magára. A szakemberek megosztottak: egyesek szerint 2025 végére már elérhető lehet az életmeghosszabbító terápia, mások óvatosabbak. Addig is talán érdemes Margit néni receptjét követni: kertészkedni, közösségben élni, és időnként megengedni magunknak egy pohár jó bort – miközben figyelemmel követjük a tudomány fejlődését, amely talán alapjaiban változtatja meg, amit az öregedésről gondolunk.
