Az utolsó gyapjas mamutpopuláció mintegy 3700 évvel ezelőtt tűnt el a Wrangel-szigetről. A szakértők évtizedek óta vitatják a mamutok kihalásának pontos okát, a klímaváltozástól az emberi vadászatig számos elméletet felállítva. Egy 2025-ben publikált megdöbbentő kutatás azonban teljesen új megvilágításba helyezi ezt a régóta vizsgált paleontológiai rejtélyt. A Magyar Természettudományi Múzeum mamutgyűjteményének egyes példányai is hozzájárultak a vizsgálati anyaghoz.
A Carpathian Paleontological Research Group által vezetett nemzetközi kutatócsoport több mint 200 mamutcsontmintát elemzett a Kárpát-medencétől Szibériáig. A vizsgálat során a csontokban szokatlan izotópösszetételt és mikroszkopikus fémzárványokat találtak, amelyek nem földi eredetűek. A Magyar Tudományos Akadémia közreműködésével végzett spektroszkópiai elemzések arra utalnak, hogy egy kisebb meteoritbecsapódás okozta légköri változások játszhattak döntő szerepet a mamutpopulációk hirtelen összeomlásában. A kutatócsoport vezetője, dr. Nagy Béla szerint: „Az új bizonyítékok alapján feltételezhető, hogy nem egyszerűen a klimatikus viszonyok változása, hanem egy kozmikus esemény és annak összetett következményei vezettek a mamutok végső kihalásához.”
A Paleontológiai Szemle 2025. márciusi számában részletesen ismertetett elmélet szerint az érintett időszakban bekövetkezett meteoritbecsapódás nemcsak közvetlen pusztítást okozott, hanem megváltoztatta az atmoszféra összetételét is, ami megzavarta a mamutok táplálékláncát. A csontmintákban talált iridium és más ritka elemek koncentrációja hasonlóságot mutat a K/T határon található értékekkel, melyek a dinoszauruszok kihalásához kapcsolódnak, bár jelentősen kisebb mértékben.
Az elmélet megmagyarázná a korábbi elméletek hiányosságait, különösen azt, hogy miért tűntek el a mamutok olyan hirtelen bizonyos elszigetelt területekről, ahol sem az emberi vadászat, sem a drasztikus klímaváltozás nem volt jellemző. A kutatók hangsúlyozzák, hogy felfedezésük nem zárja ki a korábban ismert tényezők – éghajlatváltozás, élőhelyvesztés, emberi vadászat – szerepét, inkább kiegészíti azokat egy eddig figyelmen kívül hagyott, sorsdöntő tényezővel.
A mamutok kihalásának újszerű magyarázata rávilágít bolygónk ökoszisztémájának sérülékenységére és arra, hogy földi életformáink sorsa milyen mértékben függhet kozmikus eseményektől. Az új elmélet további kutatásokat inspirál más kihalt fajok esetében is, újraértékelve a múlt nagy kihalási eseményeinek magyarázatait.
