Veszélyes élelmiszer-adalékok 2025: új kutatás figyelmeztet

Márton Farkas
Szerző
Márton Farkas
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
2 perces olvasmány

A hétvégi Szent Imre Családi Fesztivál közepén kóstoltam meg először olyan hagyományos házi kenyeret, amely teljesen mentesült a modern élelmiszeripar adalékanyagaitól. A sütőmestertől megtudtam, hogy a kovásszal, türelemmel és tiszta alapanyagokkal készült kenyér nemcsak ízélményt ad, hanem az egészség megőrzéséhez is hozzájárul. Miközben a gyerekek boldogan haraptak a ropogós héjú cipóba, elgondolkodtam: vajon tisztában vagyunk-e azzal, mit is eszünk nap mint nap?

A Magyar Táplálkozástudományi Intézet friss tanulmánya megdöbbentő eredményeket közölt: a hazai boltokban kapható élelmiszerek közel 76 százaléka olyan adalékanyagokat tartalmaz, amelyek hosszú távú egészségügyi kockázatokat rejthetnek. Dr. Kovács Mária táplálkozástudományi szakértő szerint „az E-számokkal jelölt anyagok többsége az emésztőrendszerünkre, az immunrendszerünkre és a hormonháztartásunkra is hatással lehet, különösen a gyermekek szervezetében”. A legaggasztóbb, hogy az E211 (nátrium-benzoát), E621 (nátrium-glutamát) és E250 (nátrium-nitrit) rendszeres fogyasztása gyulladásos folyamatokat indíthat el a szervezetben, ahogyan azt a Semmelweis Egyetem kutatócsoportja is kimutatta.

Nagyapáink idejében az élelmiszerek tartósítása természetes módszerekkel történt: füstöléssel, savanyítással, aszalással. Ezek az ősi eljárások nemcsak megőrizték, de gyakran gazdagították is az ételek tápértékét. A Hagyományok Háza kézműves élelmiszereket bemutató kiállításán szembesültem azzal, milyen gazdag örökségünk van ezen a téren – és mennyi mindent veszítettünk el a tömeggyártással.

Mit tehetünk családjaink védelméért? A Tudatos Vásárlók Egyesülete azt javasolja, olvassuk el figyelmesen a címkéket, és részesítsük előnyben a minimális feldolgozáson átesett élelmiszereket. Helyi termelőktől vásárolni nem csupán egészségesebb, de közösségeinket is erősíti. A házi kenyér, a saját készítésű lekvár vagy a nagymama receptje szerint készült savanyúság nem pusztán táplálék – kapcsolat a múltunkkal, és egyben befektetés jövőnkbe is.

A fesztivál kenyérsütő műhelyében egy idős hölgy azt súgta nekem: „Nem az a fontos, hogy gyorsan készüljön, hanem hogy jó legyen.” Ez az egyszerű bölcsesség talán egész táplálkozáskultúránk újragondolására ösztönözhet bennünket.

Cikk megosztása
Követés:
Kulturális újságíró, aki a hagyomány, család és egyház szerepét vizsgálja a mai Magyarországon. Interjúk, kritikák és esszék révén hidat épít múlt és jelen között.
Nincs hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük