Az elmúlt napokban a közösségi média felületeit elárasztották a Pásztor Erzsi állapotáról szóló aggódó üzenetek. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő otthonában történt balesete után a színházi közösség és a rajongók egyaránt imáikba foglalták a 88 éves művészt, aki több mint hat évtizede gazdagítja a magyar kultúrát jelenlétével.
A művésznő pályafutása során számtalan alkalommal bizonyította, hogy a művészet és a hagyomány összefonódása milyen erőt adhat az embernek. Ahogy nemrég a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tartott előadásában fogalmazott: „A hagyomány nem hamu őrzése, hanem a láng továbbadása.” Ez a gondolat különösen figyelemreméltó egy olyan korban, amikor a gyors változások és az újdonság hajszolása gyakran háttérbe szorítja az időtálló értékeket.
Pásztor Erzsi életműve arra tanít bennünket, hogy a hagyományban nem csupán múltbéli kincset kell látnunk, hanem olyan élő forrást, amely a jelenben is táplál. A Nemzeti Színházban és a Magyar Filmarchívumban őrzött alkotásai nem pusztán egy életpálya dokumentumai, hanem olyan kulturális kapaszkodók, amelyek segítenek megérteni, kik vagyunk és honnan jöttünk. A Magyar Művészeti Akadémia portrésorozatában több nemzedék számára válnak hozzáférhetővé ezek az értékek.
A hagyomány ereje abban rejlik, hogy közösséget teremt. Ahogy a művésznő körül most kialakult aggódó, imádkozó, jókívánságokat küldő emberek köre mutatja, a közös kulturális élmények összekötnek bennünket. Ez a közösségi összetartozás segít feldolgozni a nehézségeket, legyen szó személyes próbatételekről vagy társadalmi kihívásokról.
Miközben egy szeretett művész felépüléséért szorítunk, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a hagyomány és a közösség ereje hogyan segít minket a mindennapokban. Talán éppen ezekben a pillanatokban értjük meg igazán, hogy a kultúra nem luxus, hanem létszükséglet – olyan erőforrás, amely tartást ad a bizonytalanság idején, és értelmet a hétköznapok sodrásában.
