A novemberi szürkületben megbúvó ünnep, a Nemzetközi Férfinap szinte észrevétlenül érkezik el hozzánk minden év november 19-én. Míg a nőnap virágai és köszöntései betöltik a tavaszi utcákat, a férfinapról alig esik szó. Pedig egyre több magyar családban válik fontossá ez a nap, amikor apáink, fiaink, testvéreink és férjeink előtt tisztelgünk, elismerve szerepüket és felelősségüket közösségeinkben.
A Szent József katolikus plébánián tegnap este különleges beszélgetés zajlott. Férfiak ültek körben – idősek és fiatalok, apák és fiúk. Nem szokványos látvány ez egy olyan társadalomban, ahol a férfi sebezhetőséget gyakran gyengeségként értelmezik. „A legbátrabb dolog, amit egy férfi tehet, hogy megmutatja valódi arcát” – fogalmazott Kovács Béla családterapeuta a beszélgetés során. Szavai megérintették a résztvevőket, különösen a fiatalabbakat, akik egyszerre próbálnak megfelelni a hagyományos férfiszerepeknek és az új elvárásoknak.
Az 1999-ben Trinidad és Tobagóban alapított Nemzetközi Férfinap mára több mint 80 országban vált elismertté. Célja nem a nőnap ellenpontjaként szolgálni, hanem felhívni a figyelmet a férfilét sajátos kihívásaira: az egészségtudatosság hiányára, a lelki problémák elhallgatására, az apai szerepvállalás fontosságára. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a magyar férfiak várható élettartama még mindig közel nyolc évvel alacsonyabb a nőkénél – részben épp az említett problémák miatt.
Miközben társadalmunk a férfiasság újraértelmezésével küzd, értékes hagyományainkat is őriznünk kell. A Hagyományok Háza „Apáról fiúra” programja különleges lehetőséget kínál: közös alkotás és tanulás révén erősíti a generációk közötti kapcsolatokat. A program vezetője szerint: „A férfiak közösségben tanulnak leginkább – egymástól, egymás példáját látva.”
Az idei férfinap üzenete talán ez lehetne: az igazi erő nem a félelmek letagadásában, hanem azok felvállalásában rejlik. Amikor közösségeinkben helyet adunk a férfiak történeteinek, sebeinek és örömeinek, akkor nemcsak őket, hanem családjainkat és egész társadalmunkat erősítjük. Mert a hagyomány nem megkövült forma, hanem élő forrás, amiből mindannyian meríthetünk.
