A lipcsei Szent Tamás-templom padlásán, egy elfelejtett ládában három eddig ismeretlen Bach-kézirat került elő a múlt héten. A templom kántora, Markus Johannsen éppen a közelgő húsvéti ünnepekre készülve kutatott régi kottaanyagok után, amikor a különleges leletre bukkant. A kéziratok – két kantáta és egy orgonaszonáta – 1704 és 1705 között keletkezhettek, amikor Bach még Arnstadtban szolgált orgonistaként.
„Amikor megláttam a kottákon azt a jellegzetes kézírást, amit minden Bach-kutató azonnal felismer, szinte elállt a lélegzetem,” nyilatkozta Johannsen. „Az egyik kantáta címlapján ott állt: ‘J.S. Bach, Arnstadt, 1705.‘ Azonnal tudtam, hogy valami rendkívüli történik.” A felfedezést már három nemzetközi Bach-szakértő is hitelesítette, köztük Dr. Christoph Wolff, a Harvard Egyetem professzor emeritusa és a Bach Archívum korábbi igazgatója.
A felfedezés jelentősége nehezen túlbecsülhető. A korai Bach-művek közül viszonylag kevés maradt fenn, különösen az arnstadti évekből. Az előkerült kantáták egyike, a „Gott ist mein König” (BWV Anh. 206) valószínűleg egy elveszettnek hitt tanácsválasztási kantáta párdarabja. A kéziratok olyan kompozíciós technikákat mutatnak, amelyek csak később váltak Bach védjegyévé.
A Magyar Bach Társaság elnöke, Kamp Salamon karmester elmondta: „Ez a felfedezés nemcsak a zenetörténet, hanem a magyar zenei élet számára is óriási jelentőségű. Reményeink szerint a kantáták magyarországi bemutatóját a jövő évi Bach-fesztiválon már meg tudjuk szervezni.” A szakemberek szerint a művek révén jobban megérthetjük, hogyan fejlődött Bach zenei nyelve a korai alkotói periódusában.
A kéziratok digitalizálása már elkezdődött, és a tervek szerint 2025 karácsonyára elkészül a nyomtatott kiadásuk is. A lipcsei Tamás-templom kórusa az egyik kantátát már a következő húsvéti ünnepkör alatt előadja, visszahozva így a szent liturgiába azt a zenét, amely háromszázhúsz évig csendben várakozott, hogy újra megszólalhasson, és összekössön bennünket azzal a transzcendens szépséggel, amely Bach művészetének lényege.
