Terhességi stressz hatása a baba fejlődésére 2025
Az anyai stressz és a magzati fejlődés kapcsolatát vizsgáló legújabb kutatások meglepő összefüggést tártak fel a terhesség alatti szorongás és a csecsemőkori fogzás között. A Magyar Tudományos Akadémia Perinatális Kutatóintézete által 2024-ben indított longitudinális vizsgálat első eredményei szerint a magasabb anyai stressz-hormonszint összefüggésbe hozható a csecsemők korábbi fogfejlődésével. Dr. Kovács Ildikó, a kutatás vezetője a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának adataira támaszkodva 350 várandós nő és újszülöttjeik fejlődését követte nyomon.
A kutatócsoport a várandósság második trimeszterétől kezdve rendszeresen mérte az anyai kortizolszintet, majd a születést követően 18 hónapon át dokumentálta a csecsemők fejlődési mérföldköveit. „A terhesség alatti tartósan magas stresszhormon-szint átlagosan 2,3 hónappal korábbi fogzást eredményezett, ami összetett élettani folyamatokra utal” – nyilatkozta Dr. Kovács a Magyar Orvosi Hetilapban megjelent tanulmányban. A jelenség magyarázata a kortizol kalcium-anyagcserére gyakorolt hatásában keresendő, amely felgyorsíthatja a csontosodási folyamatokat.
A kutatás további meglepő összefüggéseket tárt fel: a korai fogzású babáknál gyakoribb volt bizonyos immunrendszeri sajátosságok megjelenése is. A Debreceni Egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájával együttműködve kimutatták, hogy ezek a csecsemők ellenállóbbnak bizonyultak a légúti fertőzésekkel szemben az első életévben. „A terhességi stressz nem kizárólag negatív hatásokat eredményez, bizonyos adaptációs mechanizmusokat is beindíthat” – magyarázza Dr. Nagy Péter immunológus, a kutatócsoport tagja.
A szakemberek hangsúlyozzák, hogy eredményeik nem jelentik azt, hogy a várandós anyáknak stresszre kellene törekedniük. Épp ellenkezőleg, a kiegyensúlyozott terhesség továbbra is a legkedvezőbb a magzati fejlődés szempontjából. Az MTA Perinatális Kutatóintézet a vizsgálat folytatásaként 2025-ben speciális stresszkezelő programot indít várandósok számára, melynek hatékonyságát a gyermekek hosszú távú fejlődésének tükrében fogják értékelni.
A terhességi stressz és a magzati fejlődés közötti összefüggések feltárása nemcsak tudományos jelentőséggel bír, hanem a várandósgondozás gyakorlati szempontjait is gazdagítja. A kutatócsoport következő lépésként a stresszhatások hosszabb távú következményeit vizsgálja majd, különös tekintettel a gyermekek kognitív és érzelmi fejlődésére.
