Szent Miklós napjához közeledve gyermekeink cipőket készítenek elő, miközben a görög mitológia alakjai könyvekben, filmekben, videójátékokban kelnek életre körülöttünk. Az antik világ történetei észrevétlenül szövik át mindennapjainkat, gyakran anélkül, hogy tudatosítanánk ezt a több évezredes kulturális folytonosságot.
A Szépművészeti Múzeum nemrég megújult antik gyűjteményét bejárva döbbentem rá, milyen élő kapcsolatban állunk ezekkel az ősi történetekkel. Az egyik látogató, egy tizenkét éves fiú, lelkesen magyarázta édesanyjának Zeusz és Héra kapcsolatának bonyolultságát, amit a Percy Jackson könyvekből ismert meg. „Ezek ugyanazok az istenek, csak más nevekkel” – mondta, miközben a római másolatokat szemlélte.
Miért ragaszkodunk ezekhez az ősi történetekhez a huszonegyedik században? Dr. Németh György klasszika-filológus szerint „az antik mitológia archetipikus mintákat kínál, amelyek segítenek megérteni emberi természetünket”. A mítoszok nemcsak szórakoztatnak, hanem tükröt is tartanak elénk: Narkisszosz története a közösségi média korában talán aktuálisabb, mint valaha.
Az iskolai oktatásban is új hangsúlyt kapnak ezek a történetek. A Trefort Ágoston Gimnázium tanára, Kovács Júlia elmondása szerint: „A diákok sokkal nyitottabbak az antik irodalom megismerésére, ha megmutatjuk nekik, hogyan jelennek meg ezek a motívumok a mai populáris kultúrában.” Az órákon a Hadész című videójáték mitológiai pontosságáról ugyanolyan érdemi beszélgetések folynak, mint Szophoklész drámáiról.
Az antik hagyományok nem csupán távoli kulturális emlékek, hanem élő örökség, amely folyamatosan újraértelmeződik. Talán épp ez a képessége a megújulásra, az időtlenség és aktualitás különös egyensúlya teszi értékessé ezt az örökséget egy olyan korban, amikor minden felgyorsult és múlékonynak tűnik.
A következő alkalommal, amikor gyermekünkkel együtt készítjük elő a cipőket Mikulásra várva, gondoljunk arra, hogy egy több ezer éves kulturális folytonosság részesei vagyunk – és ez a tudás talán mélyebb értelmet ad a hagyományainknak.
