1873. november 17-én történelmi jelentőségű esemény zajlott le a Duna partján: Pest, Buda és Óbuda egyesítésével megszületett Budapest. Az egyesítést előkészítő törvényjavaslatot 1872. december 22-én szentesítette Ferenc József császár és király, amely 1873-ban lépett hatályba. A Magyar Országos Levéltár iratai között őrzött dokumentumok tanúsítják, hogy az egyesítés előtt komoly viták folytak a városok autonómiájáról és a közös városi intézmények megszervezéséről.
A városegyesítés gondolata nem volt új keletű. Már Széchenyi István is szorgalmazta az 1830-as években, majd az 1849-es szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban is felmerült a kérdés. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1870-es irataiból kiderül, hogy Andrássy Gyula miniszterelnök különösen támogatta az egyesítést, látva a fejlődő európai metropoliszok példáit. A kiegyezés utáni modernizációs törekvések kiváló alkalmat teremtettek arra, hogy a három város egyesítésével egy erős nemzeti központ jöjjön létre.
A városegyesítés valódi jelentősége túlmutat a közigazgatási átszervezésen. Ahogy Podmaniczky Frigyes, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke fogalmazott: „Budapest egyesítése nem csupán három város egyesülése, hanem a magyar nemzet fővárosának megszületése.” Az egyesített város első polgármestere Kamermayer Károly lett, aki korábban Pest városának vezetője volt. Hivatalba lépésekor a fővárosnak mintegy 300 ezer lakosa volt, területe pedig jelentősen kisebb a mainál.
Az egyesítést követő évtizedekben Budapest páratlan fejlődésen ment keresztül. A millenniumi ünnepségekre (1896) már Európa egyik legdinamikusabban fejlődő metropoliszává vált. Az Országos Széchényi Könyvtár térképtárában őrzött korabeli várostérképek jól mutatják, hogyan alakult át rohamosan a városszerkezet: megépült a Nagykörút, az Andrássy út, az Országház, valamint számos más középület, amelyek máig meghatározzák Budapest arculatát.
Budapest egyesítése példázza, hogyan válhat a tudatos városfejlesztés és intézményi tervezés a nemzeti identitás és modernizáció motorjává. A három város egyesülésével nem csupán egy közigazgatási egység jött létre, hanem a magyar nemzeti öntudat szimbolikus központja is megszületett, amely aztán a Kárpát-medence kulturális, gazdasági és politikai életének meghatározó pontjává vált a következő évszázadban.
