A Koreai Kulturális Központ tegnapi filmklubjában újra levetítették Bong Joon-ho Oscar-díjas alkotását. Ötödik alkalommal néztem végig az Élősködőket, mégis új rétegeket fedeztem fel benne. Mellettünk egy tinédzser magyarázta édesanyjának, hogy szerinte miért éppen most, a gazdasági bizonytalanság idején válik ismét aktuálissá a film. Ez a generációkon átívelő közös filmélmény gondolkodtatott el: vajon mit árul el rólunk, magyarokról, hogy öt évvel a bemutatása után is telt házas vetítéseket vonz ez a társadalomkritikus alkotás?
Az Élősködők sikere hazánkban összetett jelenség. Egyrészt tükrözi a magyar közönség nyitottságát a nemzetközi filmművészetre, különösen a koreai hullámra. Másrészt rávilágít arra, hogy az osztálykülönbségek és a társadalmi mobilitás kérdései nálunk is égető problémák. Amikor a Park és Kim család története kibontakozik a vásznon, sok néző saját tapasztalatait, félelmeit látja viszont. „A film zseniálisan ragadja meg azt az egyetemes szorongást, amit a társadalmi szakadék okoz, függetlenül attól, hogy Szöulban vagy Budapesten élünk” – fogalmazott Bálint Péter filmesztéta a vetítés utáni beszélgetésen. A félig elsüllyedt alagsorból felemelkedés vágya, a parkos villák világa utáni sóvárgás olyan metafora, amely átível kontinenseken.
A film népszerűsége ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden néző ugyanazt a következtetést vonja le belőle. Van, aki a kapitalizmus kritikáját látja benne, más a családi összetartás erejét vagy éppen törékenységét. Tanulságos, hogy a magyar nézők egy része inkább az egyéni küzdelmek drámájaként értelmezi, mintsem rendszerkritikának. Ez talán saját társadalmi narratíváinkról is árulkodik: hajlamosak vagyunk az egyéni sorsokat és döntéseket helyezni előtérbe, miközben a struktúrák szerepét kisebb súllyal vesszük számításba.
Az Élősködők nem kínál könnyű válaszokat vagy morális útmutatást. Éppen ezért marad velünk, ezért beszélgetünk róla még mindig. A Koreai Kulturális Központ programsorozata (https://koreaikultura.hu/) több hasonló alkalmat is kínál, ahol a kortárs koreai filmművészet tükrében saját társadalmunkról gondolkodhatunk. Talán ez a legnagyobb értéke Bong mesterművének: nem egyszerűen szórakoztat, hanem párbeszédre hív – egymással és önmagunkkal is.
