A Szent János Kórház neurológiai osztályán nemrég befejezett kutatás szerint a magyarok közel kétharmada nem ismeri fel időben a stroke tüneteit, pedig a gyors reagálás életeket menthet. Nagyanyáink még ismerték a „gutaütés” előjeleit, és a népi bölcsesség gyakran meglepő pontossággal írta le azokat az apró jeleket, amelyeket ma a modern orvostudomány is megerősít. „A hagyományos magyar családmodellben az idősek megfigyelése természetes volt, ma viszont sok idős ember egyedül él” – mondja Dr. Kovács Erzsébet neurológus.
Az arcféloldali zsibbadás, a beszédzavar, a hirtelen fellépő szédülés mind olyan jelek, amelyeket őseink is figyelmeztető jelként tartottak számon. A Magyar Stroke Társaság legfrissebb ajánlása szerint az azonnali cselekvés kulcsfontosságú – az első három órában kapott kezelés jelentősen javíthatja a felépülés esélyeit. Kultúránkban mélyen gyökerezik a közösségi felelősségvállalás eszménye, amely ma is életmentő lehet. A falusi közösségekben természetes volt, hogy figyeltek egymásra az emberek, észrevették a változásokat szomszédjaikon, rokonaikon.
A hagyományos magyar gyógynövénykultúra számos olyan növényt ismer – galagonya, fagyöngy, fokhagyma -, amelyek rendszeres fogyasztása csökkentheti a stroke kockázatát. Bár a modern orvostudomány és gyógyszeres kezelések életmentőek, a megelőzés terén sokat tanulhatunk elődeink életmódjából. Az elmúlt századok bölcsessége a rendszeres mozgást, a mértékletes étkezést és a közösségi kapcsolatok ápolását is a hosszú, egészséges élet titkának tartotta – ezek ma is a stroke-megelőzés alapkövei.
A hagyomány és a modern orvostudomány találkozása nemcsak gyógyít, de identitásunkat is erősíti. Amikor egy váratlan egészségügyi helyzet előtt állunk, tudnunk kell felismerni a vészjelzéseket, de közben emlékeznünk kell arra is, hogy nemzedékek óta felhalmozott tudás áll rendelkezésünkre, amely nemcsak a testünket, hanem lelkünket és közösségeinket is gyógyítja.
