Az ausztráliai Queensland északi részén, a Laura-medence fosszíliákban gazdag rétegei között paleontológusok egy eddig ismeretlen krokodilfaj maradványaira bukkantak. A felfedezés, amelyet 2025 májusában tettek közzé a Palaeontologia Australis folyóiratban, megoldást kínál egy évtizedek óta tartó őslénytani rejtélyre. A Queensland Múzeum őslénytani gyűjteményében már 1978 óta őriztek részleges krokodilkoponyákat, amelyeket nem tudtak pontosan besorolni.
A most azonosított faj, amelyet Queenslandosuchus aboriginus néven írtak le, körülbelül 100-110 millió évvel ezelőtt, az alsó-kréta korban élt ezen a területen. A lelet jelentőségét növeli, hogy ez az első olyan krokodilféle, amely bizonyíthatóan átmenetet képez a modern krokodilok és az ősibb mesoeucrocodylia csoport között. A kutatócsoport vezetője, Dr. Emily Thornton szerint „ez a felfedezés alapvetően átírja ismereteinket az ausztrál krokodilok evolúciójáról és a kontinens korai ökoszisztémájáról”. A fosszíliák elemzése során kimutatták, hogy az állat koponyaszerkezete és fogazata jelentősen eltér a ma élő krokodiloktól – a laposabb koponya és a specializált fogsor sekélyebb vizek ragadozó életmódjára utal.
A leletek kormeghatározását modern radiometrikus módszerekkel végezték, s ezek megerősítették, hogy a krokodilfaj egy olyan időszakban élt, amikor Ausztrália még Gondwana részét képezte, és sokkal délebbre helyezkedett el, mint napjainkban. Az őskörnyezeti rekonstrukciók szerint a Queensland területe akkoriban szubtrópusi, sekély tengerpartokkal és kiterjedt folyódeltákkal rendelkező terület volt. A Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa, Dr. Kovács Zoltán is részt vett a nemzetközi kutatásban, elsősorban a leletek összehasonlító anatómiai elemzésében.
A felfedezés nem csupán őslénytani szempontból jelentős, hanem az ősi ausztrál ökoszisztémák jobb megértéséhez is hozzájárul. A Queenslandosuchus aboriginus létezése bizonyíték arra, hogy a krokodilok evolúciója összetettebb és változatosabb volt, mint azt korábban gondolták. A fosszíliák alapján készült rekonstrukciók szerint az állat mintegy 3,5-4 méter hosszú lehetett, és életmódja a mai édesvízi krokodilokéhoz hasonlított, bár valószínűleg kevésbé volt agresszív. A kutatók remélik, hogy a közeljövőben további maradványokat találnak, amelyek segíthetnek még pontosabban megrajzolni e különleges hüllő evolúciós történetét és ökológiai szerepét az ősi ausztrál tájban.
