A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem által szervezett „Keresztények a világban” konferencián múlt héten különös figyelem irányult az Egyesült Államok új vallási diplomáciájára. Trump elnök januári beiktatása óta a keresztényüldözés elleni küzdelem amerikai külpolitikai prioritássá vált. Ahogy Balogh Péter vallásszociológus a megnyitóbeszédében fogalmazott: „Tanúi vagyunk egy történelmi fordulatnak, amely átrajzolhatja a világ vallási térképét.„
A számok valóban döbbenetesek. A Kirche in Not jelentése szerint tavaly több mint 360 millió keresztény szenvedett el súlyos diszkriminációt vagy üldöztetést világszerte. Nigériában közel háromezer keresztény vesztette életét hitéért 2023-ban. Az Orbán-kormány már 2016-ban létrehozta az üldözött keresztényeket segítő államtitkárságot, most azonban az amerikai külpolitika is e kérdés felé fordul. A budapesti konferencia amerikai vendége, Dr. Robert Nicholson, a Near East Research Institute igazgatója szerint „Magyarország ebben példát mutatott a nyugati világnak.„
Az új amerikai megközelítés nemcsak humanitárius szempontból jelentős, hanem a nemzeti identitás újraértelmezését is jelzi. Trump a floridai beszédében keresztény örökségről és értékekről beszélt, ami jelentős eltérés elődje külpolitikájától. A konzervatív magyar sajtó lelkesen üdvözölte ezt a változást, míg liberális körökben aggodalmak merültek fel a szelektív emberi jogi megközelítés miatt.
Az egyházi vezetők is megosztottak. Erdő Péter bíboros a konferencián hangsúlyozta: „A keresztények védelme nem lehet politikai eszköz, hanem egyetemes emberi kötelességünk.” A budapesti eseményen részt vevő közel-keleti keresztény vezetők ugyanakkor hálásan fogadták az amerikai figyelem erősödését. Younan Nabil jeruzsálemi lelkész elmondta: „Az üldözött közösségek számára a nemzetközi támogatás gyakran a túlélés egyetlen reménye.”
A kérdés most: képes lesz-e az amerikai-magyar együttműködés hatékony védelmet nyújtani az üldözött keresztényeknek anélkül, hogy új vallási-politikai törésvonalakat teremtene? A magyar modell, amely a helyi közösségeket közvetlenül támogatja, időtállónak bizonyult. Talán ebben rejlik a jövő útja – nem keresztes hadjáratban, hanem a szenvedő közösségekkel való csendes, de kitartó szolidaritásban.
