A Bethesda Gyermeksegítő Szolgálat múlt heti budapesti konferenciáján Molnár Krisztina családterapeuta megrendítő vallomást osztott meg: „A gyász nem csupán az eltávozottal való kapcsolatunk átalakulása, hanem az életben maradtak közötti kötelékek próbatétele is.” Szavai különösen élesen világítanak rá arra a csendes küzdelemre, amit sok magyar pár él át, amikor veszteség éri őket, legyen szó gyermek elvesztéséről, szülői gyászról vagy más családi tragédiáról.
A gyász egyéni út, mégis közös teher. Megfigyelhetjük, hogy a veszteséget átélő párok gyakran eltávolodnak egymástól, pedig éppen ekkor lenne legnagyobb szükségük a kapcsolat megtartó erejére. Dr. Kopp Mária kutatásai már évtizedekkel ezelőtt rámutattak: a veszteségek feldolgozásában kulcsszerepet játszik a társas támogatás, különösen a párkapcsolati intimitás. Ennek ellenére a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a gyászt átélő párok válási aránya 27%-kal magasabb az átlagnál.
Mi történik a hálószobában, amikor a lélek gyászol? A testi közelség nem csupán a szexuális együttlétre korlátozódik. Számos pár számol be arról, hogy a gyász időszakában megváltozik az intimitás nyelvezete: fontosabbá válik az ölelés, a csendes együttlét, a közös emlékezés rituáléi. „Hat hónapig nem tudtam úgy közeledni a feleségemhez, mint korábban” – vallotta be egy édesapa a Semmelweis Egyetem gyászcsoportjában. „De megtanultunk új módon jelen lenni egymás számára.”
A Szent Margit Kórház lelkigondozói szolgálata által összeállított ajánlások hangsúlyozzák: a gyász nem betegség, hanem természetes folyamat, amelynek megvannak a maga állomásai. Az intimitás átmeneti visszahúzódása vagy átalakulása nem a kapcsolat végét jelzi, hanem alkalmazkodást egy új élethelyzethez. Fontos azonban, hogy a párok képesek legyenek kommunikálni egymással vágyaikról és határaikról ebben az érzékeny időszakban is.
Hagyományaink gazdag tárházat kínálnak a közös gyász megéléséhez. A gyertyagyújtás, az emlékezés közös rituáléi, vagy akár egy zarándoklat segíthet abban, hogy a párok ne egymástól eltávolodva, hanem együtt dolgozzák fel veszteségüket. Ezek a hagyományok hídat képeznek múlt és jelen között, miközben a közös jövőbe vetett hitet is erősítik.
Az intimitás megőrzése gyász idején talán a párkapcsolat legnagyobb próbatétele, de egyben lehetőség is a mélyebb összetartozás megélésére. Ahogy Pilinszky János írta: „A szeretet nem a veszteség tagadása, hanem annak elfogadása.” Ebben a mély igazságban találhatják meg a párok azt az erőt, amely a veszteségen túl is képes megtartani és megújítani kapcsolatukat.
