Az őszi levelek hullása közepette jelent meg a Netflix új alkotása, mely Mary Shelley klasszikus művét, a Frankensteint értelmezi újra. Guillermo del Toro rendezésében a teremtés és teremtmény kérdése megrázó aktualitást kap – nem csupán horror ez, hanem tükör, melyben saját emberi mivoltunk korlátai és lehetőségei verődnek vissza. A premier utáni közönségtalálkozón egy idős hölgy megjegyezte: „Ebben a filmben végre nem a szörny a szörnyeteg, hanem az emberi közöny.”
Del Toro alkotása túllép a hagyományos horrorfilm keretein és mélyreható társadalmi kérdéseket vet fel. Az emberi test módosításának etikai határai, a mesterséges intelligencia felelőssége, és a teremtő felelőssége teremtménye iránt – mind olyan témák, melyek napjainkban különösen aktuálisak. A Magyar Bioetikai Társaság szakértője, Dr. Kovács Béla szerint „a film briliáns módon vezeti át a 19. századi irodalmi alapanyagot a 21. század morális dilemmáiba.” Egyetlen kérdés lebeg a film felett: hol húzódik a határ ember és szörnyeteg között?
A rendező mesteri módon ötvözi a magyar származású operatőr, Rózsa János képi világát a kelet-európai népművészet szimbólumaival. A teremtmény bőrébe varrott motívumok a kalotaszegi hímzések mintáit idézik, míg az orvosi laboratórium modern technikája kontrasztot képez az ősi mintákkal. Ez a kettősség végigvonul a filmen: tradíció és modernitás, ember és gép, teremtő és teremtmény kölcsönös függősége és ellentéte.
A film különlegessége, hogy az erdélyi Bánffyhunyadon forgatott jelenetek autentikus atmoszférát teremtenek, miközben a főszereplő (Oscar Isaac) elidegenedését a modern világtól hitelessé teszi. A teremtmény emberi vágyai és szenvedései nem különböznek alkotójáétól – mindketten az elfogadás és szeretet hiányától szenvednek egy közönyös társadalomban.
Frankenstein története örök – nem pusztán a technológiai fejlődés korlátairól szól, hanem az emberi felelősségről is. Milyen világot teremtünk és hogyan bánunk azzal, amit létrehoztunk? A film nem kínál egyszerű válaszokat, de egy biztos: a valódi szörnyek nem a laboratóriumokban születnek, hanem a szívünkben lakoznak, amikor megtagadjuk a törődést és szeretetet azoktól, akik mássággal küzdenek.
