A hidegháború évtizedeiben a Moszkvics személygépkocsi nemcsak közlekedési eszköz volt, hanem a társadalmi státusz szimbóluma is. Az 1947-ben alapított MZMA (Moszkovszkij Zavod Malolitrazsnih Avtomobilej) gyár első modelljei 1947-ben gördültek le a gyártósorról. A Magyar Országos Levéltár dokumentumai szerint az első Moszkvicsok 1950-ben érkeztek hazánkba, amikor a magyar-szovjet kereskedelmi egyezmény keretében megindult a szovjet személygépkocsik importja.
A Moszkvics 400-as sorozat különösen népszerű volt, amely valójában az Opel Kadett előháborús modelljének licencgyártott változata volt. Az 1954-es Közlekedési Évkönyv adatai alapján ebben az évben már több mint 1500 Moszkvics futott a magyar utakon. Az 1960-as években megjelent 408-as és 412-es modellek igazi áttörést hoztak: modernebb formatervvel, erősebb motorral és kényelmesebb utastérrel. A Központi Statisztikai Hivatal 1970-es felmérése szerint ekkor már a magyarországi személygépkocsi-állomány közel 15%-át tették ki a Moszkvicsok.
„A Moszkvics 412-es volt az első olyan autó, amellyel a magyar középosztály számára is elérhetővé vált a mobilitás szabadsága” – írta Berend T. Iván gazdaságtörténész a szocialista fogyasztói társadalomról szóló tanulmányában. Különösen a vidéki értelmiség, orvosok, mérnökök, tanárok körében vált státuszszimbólummá. Az AUTÓKER vállalat nyilvántartása szerint a hetvenes években akár 3-4 évet is várni kellett egy új Moszkvicsra.
A rendszerváltás után a Moszkvics gyár sorsa megpecsételődött. Az 1990-es évek gazdasági válságai közepette a gyár termelése fokozatosan csökkent, majd 2001-ben végleg megszűnt. A magyar utakon futó példányok száma is rohamosan csökkent, ahogy a nyugati márkák elérhetővé váltak.
Ma a megmaradt példányok oldtimer autókként őrzik egy letűnt korszak emlékét. A Közlekedési Múzeum gyűjteményében őrzött Moszkvics 408-as nemcsak egy jármű, hanem egy történelmi időszak tárgyi emléke, amikor a Moszkvics birtoklása a jólét és az előrejutás kézzelfogható bizonyítéka volt sokak számára Magyarországon.
