A Petőfi Irodalmi Múzeumban nemrégiben nyílt meg „Anyanyelvünk kincsei” című interaktív kiállítás különös figyelmet szentel a helyesírás fejlődésének. Miközben a látogatók érintőképernyős felületeken próbálhatják ki tudásukat, felmerül a kérdés: mit jelent nyelvünk helyes használata a digitális korban? Mohai Erzsébet nyugdíjas magyartanár a megnyitón megosztotta: „Hatvan éve tanítom, hogy a helyesírás nem szabálygyűjtemény, hanem kulturális örökségünk része.„
A magyar helyesírás különleges helyzetben van 2025-ben. Miközben a közösségi média és a chatprogramok sokszor figyelmen kívül hagyják a szabályokat, a munkaadók és oktatási intézmények továbbra is elvárják azok ismeretét. A Nyelvtudományi Kutatóközpont felmérése szerint a megkérdezettek 78%-a úgy véli, a pontos helyesírás az általános műveltség része. Ugyanakkor a fiatalabb generációk már rugalmasabban kezelik ezt a kérdést. A budapesti gimnazisták körében végzett kutatás rámutat: számukra a helyesírás inkább kontextusfüggő – hivatalos kommunikációban fontosnak tartják, baráti üzenetekben kevésbé.
Figyelemreméltó, hogy a helyesírás társadalmi megítélése is változik. Az MTA Nyelvtudományi Intézete által létrehozott helyesiras.mta.hu oldal látogatottsága évről évre nő, ami jelzi: a digitális térben is igény van a nyelvi pontosságra. A nyelvészek hangsúlyozzák, hogy a helyesírás nem csupán szabályrendszer, hanem kulturális kód is, amely összeköti a generációkat. Az idei helyesírási versenyeken rekordszámú résztvevő indult, köztük sokan olyanok, akik a magyar nyelv szépségét és pontosságát a nemzeti identitás részeként élik meg.
A nyelv élő organizmus, amely folyamatosan változik, mégis őrzi alapvető struktúráit. A helyesírás ismerete ma is alapvető kulturális kompetencia, amely segít eligazodni az információk tengerében, és hozzájárul a pontos önkifejezéshez. Anyanyelvünk szabályainak ismerete nem korlát, hanem lehetőség – híd, amely összeköt múltat, jelent és jövőt a kommunikáció örök emberi igényében.
