Az őszi hajnalok csendjében sétálva a budapesti piacon, megelevenedik előttem nagyanyáink bölcsessége: az egészség nem a gyógyszerek sokaságában, hanem a természet ajándékaiban rejlik. Miközben a kofák kirakják a mélyvörös paradicsomokat, olajbogyókat és friss halakat, eszembe jut az a kulturális kincs, amit a mediterrán étrend jelent – különösen most, amikor a Magyar Kardiológusok Társasága friss kutatása szerint a magas vérnyomás elleni küzdelemben természetes szövetségesünk lehet.
Dr. Kovács Mária, a Semmelweis Egyetem kutatója elmondta: „A 2025-ös ajánlásaink már egyértelműen kiemelik, hogy a mediterrán étrend követése akár 10 Hgmm-rel is csökkentheti a szisztolés vérnyomást gyógyszerek nélkül.” A kutatások azt mutatják, hogy az olívaolajban, halban, diófélékben, zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrend nem csupán vérnyomáscsökkentő hatású, de a szív-érrendszeri betegségek kockázatát is jelentősen mérsékli. Szent-Györgyi Albert szavaira gondolok: „A vitamin nem más, mint az élet molekulája” – és valóban, az ételünk az egyik legerősebb gyógyszerünk.
A Kárpát-medence étkezési hagyományai és a mediterrán konyha között számos átfedés található. Nagyapám kertjében ugyanúgy megterem a paradicsom és a paprika, mint Szicíliában, csak másként használjuk őket. Amikor a Szent Margit Kórházban járok, látom, hogy a dietetikusok már nem csak kalóriát számolnak, hanem életmódot tanítanak: hogyan lehet a magyar konyhát mediterrán irányba terelni anélkül, hogy feladnánk kulturális örökségünket.
A templomból hazafelé tartva Boros Tibor pékmester műhelyénél állok meg, aki mostanában teljes kiőrlésű kovászos kenyereket süt. „Nagyapám receptjét használom, de olívaolajjal megkenve kínálom – hidat építek a hagyomány és az egészség között” – mondja mosolyogva. Ez a szemlélet jelképezi, hogyan őrizhetjük meg értékeinket úgy, hogy közben befogadjuk, ami javunkra válik.
A mediterrán életmód nem csak étkezés – közösség, lassabb tempó, családi ebédek, közös mozgás a szabad levegőn. Talán ebben rejlik legnagyobb ereje: nem egyszerűen diéta, hanem életfilozófia, amely összeköti a testet a lélekkel, a múltat a jelennel. Ahogy felnézek a budai vár tornyaira, arra gondolok: az egészséges élet titka is hasonló a kultúráéhoz – megőrizni, ami időtálló, és bölcsen befogadni, ami gazdagítja azt.
