A hajnali köd lassan emelkedik a Balaton vizéről, miközben a tihanyi Belső-tó partján állok. Októberi hétköznap van, a nyári tömeg már rég hazatért. Itt, ahol nyáron ezrek tolonganak, most csak néhány helyi sétál kutyájával, és két festő állította fel állványát, hogy megörökítse az őszi színekbe burkolózó tájat.
Az őszi Balaton különös ajándék a magyar embernek – csendes, meditatív, és talán ilyenkor mutatja meg igazi arcát. A 2025-ös szezonra a Balaton-felvidéki Nemzeti Park különleges túraútvonalakat jelölt ki, amelyek kifejezetten az őszi hónapokra készültek. „Az őszi színkavalkád és a csendesebb környezet egészen más élményt nyújt, mint a nyári Balaton” – mondja Kovács Gábor, a park túravezetője, akivel a Koloska-völgyi tanösvényen találkoztam.
A balatonfüredi Tagore sétány ilyenkor visszafogott eleganciát sugároz. Az öreg platánok aranyló lombja alatt sétálva eszembe jut, amit Hamvas Béla írt a Balaton geniusáról – ez a táj nem egyszerűen szép, hanem bölcs is. Ahogy a helyiek mesélik, régen az ősz volt az az időszak, amikor a Balaton végre „visszatért” hozzájuk a nyári vendégsereg távozása után.
A 2025-ös túraprogram különlegessége, hogy idén először ötvözi a természeti értékeket a helyi gasztronómiai hagyományokkal. A badacsonyi túraútvonalon például a szőlőhegyen kanyargó ösvényekről nemcsak a lélegzetelállító panorámában gyönyörködhetünk, hanem több borpincénél is megállhatunk, ahol a helyi termelők mesélnek a szüret utáni munkálatokról. A Szent György-hegyi Tarányi-présház mellett Tóth István borász mutatja meg, hogyan készül az újbor.
Az őszi Balaton-élmény tökéletes ellenpontja felgyorsult világunknak. A csopaki nádas közelében egy idősebb házaspárral találkozom, akik minden ősszel visszajárnak ide Budapestről. „Ilyenkor érzem, hogy helyreáll a lélek egyensúlya” – jegyzi meg az asszony, miközben a tó fodrozódó vizét nézzük.
A természet évezredes ritmusai és a magyar táj nyugalma különleges ajándék a mai ember számára. Talán ezért is érdemes 2025 őszén is felkeresni a Balatont – nem egyszerűen túrázni vagy kikapcsolódni, hanem újra felfedezni azt a belső csendet, amit csak a nemzeti táj tud nekünk nyújtani.
