A Tolna megyei Dombóvár közelében 2025 tavaszán egy rendkívüli régészeti felfedezés történt, amely újabb részletekkel gazdagítja ismereteinket az Árpád-kori Magyar Királyság katonai kultúrájáról. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum szakemberei egy mezőgazdasági terület talajművelése során felszínre került leletegyüttest tártak fel, amelynek legkiemelkedőbb darabjai között 11-12. századi fegyverek, köztük buzogányok, nyílhegyek és egy kivételesen jó állapotban megőrződött kard található.
A feltárás vezetője, Dr. Varga István elmondta: „A leletek elhelyezkedése arra utal, hogy nem egyszerű elrejtett kincsleletről, hanem egy kisebb csata vagy összecsapás nyomairól van szó, amely vélhetően a tatárjárás időszakához köthető.” A régészeti anyag különlegessége abban rejlik, hogy mind magyar, mind keleti típusú fegyvereket tartalmaz, ami alátámasztja a Magyar Királyság és a keleti népek közötti hadi kapcsolatok összetettségét. A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertörténeti gyűjteményének adatai szerint hasonló összetételű leletegyüttes utoljára az 1980-as években került elő a Kárpát-medencében.
A fegyverleletek mellett kerámiatöredékek, érmék és használati tárgyak is napvilágra kerültek, amelyek a radiokarbon vizsgálatok szerint a 12. század végére és a 13. század első felére datálhatók. A tárgyak konzerválása a pécsi restaurátor műhelyben már megkezdődött, és a tervek szerint 2026 tavaszán időszaki kiállításon mutatják be őket először a nagyközönségnek Szekszárdon, majd Budapesten.
A leletek jelentősége túlmutat a regionális érdekességen. A buzogányok tipológiai elemzése új adatokkal szolgál a korabeli fegyverek elterjedéséről és használatáról a Kárpát-medencében. A feltárt tárgyak a középkori Magyar Királyság védelmi rendszerének és harcászati kultúrájának fontos dokumentumai, amelyek segítenek megérteni azt a katonai szervezettséget, amely évszázadokon át biztosította a magyar államiság fennmaradását a régióban.
Az eredmények értelmezése még folyamatban van, de a szakemberek szerint a leletek azt bizonyítják, hogy a Tolna megyei terület stratégiai jelentőséggel bírt az Árpád-kori védelmi rendszerben. A történeti források és a régészeti leletek együttes vizsgálata közelebb visz minket ahhoz, hogy pontosabb képet alkothassunk elődeink életéről és azokról a kihívásokról, amelyekkel szembe kellett nézniük. Múltunk e kézzelfogható emlékei nem csupán történelmünk tárgyi bizonyítékai, hanem kulturális örökségünk szerves részei is, amelyek megőrzése és tudományos feldolgozása közös felelősségünk.
